Úgy tűnik mégiscsak lesz egy kis nyár. Nem sok idő maradt rá, tavaly meg tavalyelőtt azért már májusban és júniusban is kijárt az ember, idén meg még jóformán csak füvet nyírni voltam kint. Igyekeznem kell, hogy a befizetett adóból és a tavaly ráfordított költségekből valamennyi megtérüljön.:) Ha maradna a jó idő ez sikerülhetne is, hiszen számomra ma véget ér a félév és holnaptól kezdődik a szabadság. Ma még vizsgáztatok, kivételesen később kezdek, hogy ha valaki időzavarba került volna lehetősége legyen máshol is vizsgázni. Holnaptól egy jó darabig már csak akkor megyek be ha valami soron kívüli feladat adódik.
Értelemszerűen a Morgóba való írások sem biztos, hogy a megszokott rendben fognak következni. És ugyanez mondható el a kommentekre is. Elképzelhető, hogy néha napokig nem lesz új írás, kérem hogy a kedves olvasó nézze el nekem, ha többször is ugyanazt az írást látja, néha napokig. Ha bent járok a városban igyekezni fogok jelentkezni.
Számítógépet most sem szeretnék kivinni Mályiba. Elárulom, hogy idén már nagyon közel jártam ahhoz, hogy veszek egy laptopot. Elég öreg masina már ez amin írok, de a tanszéki sem sokkal fiatalabb, szóval néha jó lenne egy kicsit újabb gépen dolgozni meg internetezni de idáig az tartott vissza, hogy akkor azt kivinném Mályiba is és itt halt meg a dolog. Mert Mályiban tényleg nem akarok a számítógép előtt ülni. Inkább dolgozgatni szeretnék a ház körül meg olvasni. Aztán ha bejövök és gépközelben leszek majd megosztom az olvasottakat a Morgómedve olvasóival is. Mint ahogy most is, legalábbis részben.
Nemrégiben olvastam el nagy hirtelenjében Csurka István egy novelláskötetét amit főleg egy írás kedvéért vettem kézbe. Ez pedig "A Kard" című novella volt. Biztos sokan emlékeznek a történetre. Volt ez filmen is. Arról szól, hogy egy magyar középvezető és felesége a 70 dollárjukkal egy nyugat-európai körútra indulnak kis bogárhátújukon, aztán Bécsben egy árverezésen meglátnak egy pallost amivel lefejeztek valami híres magyar nagyurat. Mivel azt szeretné, hogy a pallos ne kerüljön idegen kezekbe eladják autójukat, hozzá teszik a 70 dollárjukat és megveszik. És jönnek haza. A férjnek először az asszonnyal kell megküzdenie aki aztán a szövetségesévé válik a dologban, majd hazajőve a hivatalos szervekkel, vámhivatalokkal, munkatársakkal és főnökeivel. Gondolom mondanom sem kell, hogy hülyének nézik és tartják. Őt nyugdíjazzák, feleségét áthelyezik egy vidéki iskolába, aztán egyszer csak fordulat áll be a dologba...
Nem írok róla többet, ha akinek módjában áll vegye ki egy könyvtárból és olvassa el. Beszkenneltem a borítót, hogy könnyebben meg lehessen találni:
Sokat elmond a kép is de főleg a vámtiszt tekintete. Egyébként nem is novella ez igazán hanem egy nagyon jól sikerült szatirikus írás.
Aztán olvastam én másokat is de erről inkább egy más alkalommal. Vannak gondolataim, meg is osztom majd az olvasókkal, de tényleg erre több idő kell, nekem meg most még nem sok van. Ha nyugodtan szeretnék dolgozni meg pihengetni Mályiban ma még sok dolgom van. Egyet már előre látok: az éjszakák nehezek lesznek, ugyanis Morzsiék úgy döntöttek, hogy éjszakára sem mennek haza, amikor viszont ők ugatni szoktak. Őszintén szólva azért nem bánnám ha csak nappal boldogítanának, de ez van. A barátság éjszaka is barátság. Egyébként lehet, hogy elköltöznek a gazdival együtt, már árulják a telket meg a házat. Így aztán nem szólok egy szót sem ugassanak nekem amennyit bírnak.:)
