A múlt pénteken írtam arról, hogy a gyermekkori mozizásaim nem kerültek túl sokba és azt ígértem, hogy a hétvégén kikeresem azt az írásomat ahol már egyszer elmeséltem a dolgot. Ha nem is a hétvégén, de azért most nekiálltam megkeresni, de sajnos nem találtam. Jó 20 perces keresés után rájöttem egyszerűbb ha leírom ismét mint hogy további 20 percet szánjak arra, hogy megtaláljam. És persze semmi garancia nincs arra, hogy az újabb 20 perc után megtalálom. Inkább elmesélem újra.
Nem volt nagy falu a miénk. Egyetlen kultúraháza volt, ott volt a mozi, ott rendezték a bálokat és április 4-én valamint november 7-én ott ünnepeltük eme neves ünnepeket is. A mi esetünkben most a mozi funkció az elsődleges, maradjunk hát ennél. Nem egy bemutató filmszínház volt a miénk, de azért előbb utóbb minden film eljutott hozzánk is. Természetesen a mozigélész is meg a jegyszedő is helybéli lakosok voltak. Gondolom a pénztáros is, de róla nincsenek konkrét információim. Ők napközben szorgalmasan építgették a szocializmust, azokon a napokon viszont mikor a mozi üzemelt átalakultak szorgalmas moziüzemi alkalmazottákká. A jegyszedő például János bácsi volt, aki elég rugalmasan kezelte ezt a jegyszedést. Minket néhányunkat például rendszeresen ingyen engedett be. Bár a jegy ára nem volt jelentős - hiszen a népgazdaság jelentős mértékben támogatta a jegyárakat is - nekünk ezt is sikerült megspórolnunk. Természetesen a szülőket nem avattuk be a dologba, így otthon változatlanul elkértük az 1 forintokat amibe a jegy került. Aztán ki-ki arra költötte amire akarta.
A régi olvasóim bizonyára sejtik hogy én mire gyűjtögettem. Már szinte látom, hogy el is mosolyintják magukat. Hát persze, hogy lógyulaira. Amelyből 3,60-ba került 10 deka. Annál kisebb mennyiséget nem is adtak, de nem is vettem volna, hiszen a lógyulainak is megvan az a minimális hossza amibe már érdemes belekezdeni. Például egy 5 dekás darab csak arra jó, hogy éppen elkezdje élvezni az ember a fenséges ízét és már vége is van. Ezzel szemben egy 10 dekás darab már kicsit olyan mint egy jól sikerült fogalmazás, aminek mint tudjuk van bevezetése, tárgyalása majd egy befejezéssel ér véget. Namármost ezt a lókolbászok világára adaptálva elmondhatjuk, hogy az első néhány harapás csak bevezeti a gasztronómiai gyönyöröket, mintegy felkelti a vágyat újabb dekák felzabálására, aztán következik az igazi élvezet majd a végén mintegy levezetésként ehetjük meg az utolsó 1-2 centiméternyit, mintegy megteremtve az átmenetet a hamarosan bekövetkező lókolbászmentes élet elviselésére.
Hát kicsit elengedtem magam, pedig a moziról akartam írni, bár nem hallgatom el, hogy miközben a sorokat róttam, bizonyos pajzán gondolatok is megfordultak a fejemben de mint tudjuk ez egy puritán blog, tehát huncut aki másra (is) gondol. Velem az élen.:))
Szóval mi - János bácsinak köszönhetően - ingyen jártunk a moziba aki még lökött is egyet játékosan rajtunk mikor beslisszoltunk előtte a terembe. Egyszer aztán ez a lökés elmaradt, sőt János bácsi a jegyet kérte. Mi egymásra néztünk, hogy megkergült az öreg vagy mi van vele? Nem értettük a dolgot. Az még csak futólag sem jutott eszünkbe, hogy eloldalogjunk mint a rajtakapott potyázók, befelé viszont János bácsi nem engedett. Végső kétségbeesésünkben arra hivatkoztunk ami az igazság is volt, hogy hát "János bácsi, ne izéljen már, maga is tudja, hogy mi nem szoktunk jegyet venni." De ekkor már észrevettük a János bácsi mellett álló idegent is, meg hogy János bácsi kicsit jobban izzad mint szokott. Na erre az öreg már kicsit erélyesebben taszított rajtunk, így aztán kénytelenek voltunk eloldalogni és átadni helyünket a becsületesen fizető állampolgároknak. Hogy János bácsi hogy mászott ki a dologból nem tudom. Valahogy biztos kimászott, mert valószínűleg úgy ahogy ő sem volt érdekelt a nagyobb bevételben a moziellenőr sem a lebuktatásokban. Szerintem János bácsival megittak egy kis pálinkát, jó parasztsonkát ettek hozzá lila hagymával, aztán meglocsolták egy kis jó noha borral a Kövesről aztán János bácsi meg kitámogatta az ellenőrt a fél 10-es hatvani buszhoz. De ezt már csak elképzelem, mindenesetre aznap a mozielőadás számunkra elmaradt.
