Sokáig törtem a fejem milyen címet adjak a mostani írásomnak. Ilyesmik jutottak az eszembe, hogy könyvselejtezés, meg antikvárium meg effélék. Az a baj, hogy egyik sem jó, mert mindkettő egy jelenben lejátszódó eseményre utal, pedig amiről most írok az már jó 25-30 éve történt.

Nem kell nagy dolgokra gondolni. Egyszerűen arról van szó, hogy úgy gondoltam van egy csomó könyvem, rengeteg helyet foglalnak, a kevésbé érdekesebbeket meg a már elolvasottakat be kéne vinni az antikváriumba. Nagy lendülettel vetettem hát rá magam a könyvespolcra. Elég régen válogattam meg olvasgattam már a polc előtt mikor végre a kezembe került az első könyv amitől mondjuk szívesen megváltam volna. Elolvastam én ezt is korábban, csak úgy voltam vele, hogy még egyszer biztos nem fogom. A könyv írója munkásmozgalmi káder volt akinek az ellenállásban végzett - nem veszélytelen - tevékenységét a szocialista kormányzat egy indiai nagykövetséggel jutalmazta. Nem volt itt semmi baj, a dolog ma sem ismeretlen előttünk. Persze ő nem olyan volt mint az anekdotabeli diplomata, akit a háború után kineveztek valahová nagykövetnek és egy alkalommal egy jegyzéket kellett készítenie. Persze akkor már a régi rendszer karrierdiplomatáit rég eltávolították. Szerencsére nálunk ez a váltás nem járt helyrehozhatatlan hibákkal ezért találtak is egy régebbi diplomatát akinek - a biztonság kedvéért - megmutatták az elkészült jegyzéket. Az megigazította csokornyakkendőjét majd így szólt: "Hát kérem szépen, ez  mindenben megfelel a mai szokásoknak, csak azt, hogy ló..sz  a s...kbe egy f-el és két g-vel kell írni".

Persze ez nem igaz a mi - diplomatából lett - írónkra és általában nem volt igaz az ellenállásban tevékenykedőkre sem. Őket az illegalitás elég gyakran kényszerítette emigrációba ahol nyelveket tanultak, világot láttak. Ez inkább a kis nyilasokból lett káderekre volt igaz. De ne fussunk mellékvágányra térjünk vissza T. A.-ra akit a sors Indiába vetett, hogy családostól ott éljen és szolgálja hazánkat. És, hogy aztán élményeit egy könyvben foglalja össze melynek az "Álmok Indiában" címet adja. Hát én ezeket az álmokat rögtön elolvastam azután, hogy megvettem, aztán évekig a polcon állt és mint írtam kiválasztatott arra, hogy - hála az antikváriumoknak mint intézményeknek - másokat is élvezethez és újabb ismeretekhez juttasson. Félretettem tehát eme  művet és válogattam tovább. Sokáig raktam a könyveket ide-oda, sokukat kézbe is vettem, beleolvastam. Némelyik mellett elég sokáig leragadtam, de csak nem szaporodtak azok a könyvek amelyektől szívesen megváltam volna. Soktól azért nem váltam volna meg szívesen mert már olvastam, másoktól meg azért mert még nem olvastam. Egyedül szegény T. A. műve árválkodott félretéve a komód sarkán. Estefelé aztán úgy döntöttem, felhagyok ezzel a válogatással, tudomásul vettem, hogy nincsenek olyan könyveim amelyektől szívesen megválnék. Kivéve persze az említett könyvecskét a maga alig 250 oldalával. Fogtam hát azt is és visszahelyeztem a polcra. Ezzel a könyvselejtezésem átmenetileg lekerült a napirendről. Igaz, nem véglegesen. De erről majd egy más alkalommal.:)