Lassan tényleg vége a nyárnak. Végül is nem panaszkodom. Későn kezdődött ugyan, de az elmúlt két hónapban sokat lehettem Mályiban. Ha meg esett az eső bejöttem és intéztem az Internetes dolgaimat. Nem bántam meg, hogy nem vittem ki számítógépet. Pedig éppen tudnék venni egy laptop-ot. De nem veszek mert akkor kivinném Mályiba és akkor a könyveknek annyi lenne. Jobb így. Internetezhetek én a maradék hónapokban eleget. Ott viszont olvasni jó. Az ember leül az árnyékba, a kutyák körülötte, a madarak fütyörésznek, a fakopács fáradhatatlanul kopácsol a szomszéd fáján. Miközben hallgatom azon jár az eszem, hogy peches jószág ez a harkály. Míg a madarak többsége elég könnyen összedob száraz fűszálakból egy-egy fészket neki azzal a tompa csőrével meddig kell kopácsolnia amíg egy fészek összejön. Azt hiszem ha én harkály lennék akkor nem gürcölnék, inkább a szabad ég alatt laknék. Persze tudom, hogy ez butaság, csak úgy mondom.:)
Szóval a szabadban olvasni jó nem egy számítógép előtt kuppadni. Igaz volt egy pillanat amikor elgyengültem és majdnem összeraktam egy számítógépet. A nyár elején mikor költöznöm kellett a tanszékről átmenetileg odavittem ki 4 olyan gépet amiket az elmúlt 20 évben használtam. Ezek jól el voltak a tanszéki szobámban de aztán jött a nagy költözködés, menni kellett, a lomoktól meg kellett szabadulni. Így kerültek Mályiba. Na most egyszer gondoltam egy nagyot és úgy döntöttem összerakok egyet és majd floppyn hozom-viszem a dolgokat. Szerencsére mind hibádzott valahol, így aztán feladtam. Nem is baj. Pillanatnyi elhajlásnak fogom fel a dolgot. Fellángolásnak. Vagy pillanatnyi elmezavarnak.:)
És hát persze ha az ember az árnyékban ül és olvasgat a kutyák is igyekeznek ott szunyókálni az ember körül. Aztán amikor az ember megmozdul már nyílik is a szemük és néznek is rám. És ha akkor nem tudom megállni, hogy rájuk mosolyognak már jönnek is. Először a Morzsi, aztán a másik kettő. Nagyjából mindig ez volt a sorrend és ritkán maradt ki valamelyik. Ekkor aztán nyalogatják az embert ahol érik. Ez a jó kifejezés, hogy ahol érik. Ugyanis mindig megpróbálom nagyjából a kezemre meg a karomra korlátozni ezt a nyalogatást, ez nagyjából ment is addig amíg be nem fogadtam egy tényleg gazdátlan kutyát. Négy kutyát ugyanis már nehezebb kikerülni mint hármat. Ráadásul ő még nagyobb is volt mint Morzsiék, tehát már nagyon kellett vigyáznom, hogy az arcomat ne érje el. Az ő jövetele után is igyekeztem azért, hogy a kezemen és a karomon kívül más részeimet ne érjék el. Néha a nagy elérte, ekkor bosszús lettem. És mentem mosakodni.
Nemrégiben talán valamelyik hozzászólásra adott válaszomban utaltam rá, hogy gondjaim vannak a kutyákkal. Valóban így volt. Tudniillik ezeknek a kutyáknak nem csak tavasszal hanem a nyár végén is van egy olyan időszakuk amikor a szukák tüzelnek a fiú kutyák meg az ilyen szukákat keresik. Végül is teljesen rendben van a dolog, a hormonok és gének végzik a dolgukat, a kutyák is és remélhetőleg a végeredmény bájos kiskutyák formájában fog majd jelentkezni. Csak egy bökkenő van. A kiskutyákkal nehéz mit kezdeni. Én már tavasszal javasoltam Morzsi gazdájának, hogy beszállok a dologba, köttessük el Morzsin amit ilyenkor el szoktak kötni és egy életre megoldódnak a kiskutya gondjaink. Ő akkor azt mondta, hogy öreg már a Morzsi a kiskutyákhoz. Ennek ellenére májusban elég nagy volt a Morzsi hasa. Aztán egyszer csak kicsi lett. Nem tudom mi történt, nem is kérdeztem. De most Morzsi valószínűleg megint elleni fog vagy legalábbis vemhes lesz. De én már úgy gondolom nem én vagyok a gazdája, örülök, ha mikor kint vannak mindig nálam vannak. Egyébként többször is beszéltem a kutyák gazdájával, egyeztettünk és nem volt kifogása a dolog ellen.
A gondot tehát az okozta, hogy mikor Morzsi tüzelt akkor a környék összes kan kutyája körülötte sündörgött. Mégpedig a mi telkünkön. Volt olyan, hogy mentem ki és 6 kutya volt az üres telken. A mi 3 kutyánk és 3 jöttment. A háromból kettőt meg tudok mutatni majd. A harmadik kutya nagyon csúnya volt, még látni sem szerettem. Ő amikor néhányszor elzavartam feladta, nem jött többet. Legalábbis nappal. Éjszaka lehet, hogy volt. Mert ez alatt a durván 10 nap alatt éjszaka sem nyugodtak. Gyakran volt ugatás, többnyire a hoppon maradtak méltatlankodtak. Gondolom a szomszédok meg a pokolba kívántak a kutyákkal együtt.
És akkor nézzük az udvarlókat. Az egyik kitartó udvarló egy szép nagy sárgásbarna színű kutya volt, a másik egy kis fekete. Mint megtudtam ez utóbbinak van gazdája. A sárgásbarnának is volt de - állítólag - a télen elesett kint az udvaron és segítség híján megfagyott. Ekkortól ő kóbor kutya lett. Láttam én őt már korábban is, benézett, de látta, hogy van már kutya elég ment tovább. Most viszont őrá is rájött a pározhatnék, így aztán úgy gondolta megszerzi a Morzsit.
Én először el-elzavartam. Három kutya nekem tökéletesen elég volt. Meg én felelősséggel tartoztam a Morzsiék gazdájának is, hogy nem bontom meg az egyensúlyt ami kutya fronton kialakult. Aztán egyszer mikor megérkeztem és ugyanúgy jött a kocsihoz köszönni mint Morzsiék nem tudtam megállni, hogy ne simogassam meg őt is. Aztán már jött be a többivel együtt, ő is kapott enni, simogatást is. Én meg úgy gondoltam, hogy ahol háromnak jut enni, jut négynek is. Ekkor még nem ismertem a történetét. 2 napig volt velünk. Akkor megijedtem, hogy szegény megszokja, hogy megint van gazdája és mekkora csalódás lesz neki ha ősszel megint egyedül marad. Innentől megpróbáltam azt, hogy adtam neki enni, de csak kint az utcán. A telekről meg üldöztem. Hát nem ment. Megette ugyan az utcán a kivitt ennivalót de aztán már jött is be. Elzavartam a kapunál, bejött hátul a kerítésen. Megpróbáltam lezárni minden rést a telekre, nem sikerült. A látszólag földig érő drótkerítés alatt is átpréselte magát. Nagyjából harminc elzavarás után feladtam és befogadtam. A következő képeken látható kis fekete kutyát is üldöztem de az is reménytelen volt. Közben konzultáltam a gazdival, megtudtam lassan véget ér ez a kritikus időszak és megnyugszanak. Így is lett. A kis fekete még mostanában is nagy ritkán benézett de nem maradt sokáig. A sárgásbarna viszont velünk maradt. Kicsit zavarta a Kismorzsit. Valami baja volt, zargatta szegényt. Néhányszor azért megróttam mikor bántotta, aztán már egyre ritkábbak voltak az atrocitások. De Kismorzsi mindig félt egy kicsit tőle. Morzsi viszont nem volt szolidáris a Kismorzsival, hiába volt az anyja. Ő a sárgásbarnával nyalakodott meg bújt össze állandóan. Morzsi ugyanis vele szűrte össze a levelet. Kétszer is. Legalább is én kétszer láttam. Lehet, hogy a kis feketének is "megvolt" de azt nem láttam, mindig csak a próbálkozásokat. Érdekes, hogy a sárgásbarna azok után, hogy a dolog elvégeztetett figyelmes, mondhatni kedves volt Morzsival. Nyalogatta, simogatta, mintha hálás lett volna neki, hogy őt választotta. Persze Morzsi sem maradt adósa. Öröm volt nézni, hogy összetartottak. Mondjuk ennek a nagy összeborulásnak Kismorzsi tényleg nem örült. Egyébként, hogy valamelyest kompenzáljam a dolgokat a Kismorzsit különleges figyelemben részesítettem. A legfinomabb falatokat és a legszebb mosolyokat ő kapta. És a legtöbb simogatást is. És akkor hogy ne legyen unalmas ez a mai írás nézzünk néhány képet.
Itt a Morzsi az "udvarlók" között látható. Gondolom mindenki rögtön látja, hogy balra van a kis fekete kutya. Amelyik egyébként már tavaly kora tavasszal is Morzsi körül legyeskedett, a gazdi szerint ő a legkisebb Morzsi apja.
Ez egy idei kép az egyik udvarlóról.
Itt Morzsi és a legkisebb látszik, valamint jobbra a sárgásbarna
Itt mind a négy kutya látszik. Kismorzsi mögött fekszik a jövevény. A sort a legvégén Morzsi zárja.
Végül essék szó a legkisebb kutyáról. Hát neki gazdi kéne. Sok ez a három kutya. Ha nem akad gazdája ellesz a többivel, de a gazda is szívesen ajándékozná oda bárkinek. Külön a célból, hogy hátha elmenne csináltam róla néhány képet:
Ha valaki találna neki gazdit írjon már legyen szíves a morgomedvecske@gmail.com címre. Előre is köszönöm. Egyébként buta egy email cím de már minden Morgómedve verzió foglalt volt a gmail-nél.
Már csak egy valami van hátra. Idén zene nélkül telt a nyár. Kedvenc rádióm a Sztár FM úgy döntött, hogy a továbbiakban erőteljesebben járja a kereskedelmi rádiók útját. Nem részletezném mi az ami nem tetszik ezekben a rádiókban. Legyen elég, hogy ez már nekem nem jó. Semmi baj, jövőre felkészülök a dologra. Feltalálták már a DVD lejátszót, kazettás magnót, sőt még olyan régi fajta lemezjátszót is lehet venni. Majd hallgatunk lemezeket, kazettákat. Ha élünk. :)
