Azért bosszant ez a dolog. Bosszant, mert másokkal, mondhatnám sokakkal ellentétben én át szoktam bogarászni ezeket a reklámújságokat. Nem egy vidám olvasmányok, de néha bejönnek. Ha most arra gondolok, hogy nemrégiben egész évi debreceni szükségletemet szereztem be rendkívül kedvező áron, vagy most 1200 forintért vehetnék 200 grammos Nescafe-t, akkor tényleg érdemes átnézni ezeket a kiadványokat. Egyébként az 1200 Ft tényleg kedvező árnak mondható, évek óta ennyi az akciós ára. Csak azért nem rohanok a nagyáruházba mert van még néhány itthon egy korábbi speizolásból.
Jó, néha meg is szívja az ember, ami azért bosszantó. Bosszantó, hogy kinézi az ember, elmegy, aztán nem találja azt amiért tulajdonképpen bement a boltba. Ilyenkor eldöntöm, hogy ide sem jövök többet. De aztán megint elcsábul az ember és már megint szinte lehasal, hogy az utolsó sóletkonzervet is kikotorja a legalsó polc leghátuljáról. Mint ahogy azt már egyszer leírtam. Summa summarum én szívesen olvasnám ezeket a reklámújságokat, ha lennének. De újabban nincsenek, vagy csak szórványosan. Pontosan azóta mióta ez a doboz megjelent a lépcsőházban:
Amit én fölöttébb utálok. Utálom mert megbontott egy kialakult rendet. A rend az volt, hogy azok akiknek ez volt a dolguk beledobták a reklámújságot a postaládámba és ilyenformán teljesült minden óhaj. A hirdetőé is mert eljutott hozzám a reklámja, az enyém is mert maradéktalanul megkaptam őket. Ezzel szemben ma az a helyzet, hogy azok akik meghozzák a reklámújságokat vagy belegórják az egész házét ebbe a ládába vagy nem. Ha meg belegórták nem lehet tudni, hogy nem dobja-e ki valaki az egészet úgy ahogy van en block a kukába, vagy nem viszi-e haza az egészet. Úgy hallom még mindig divat az iskolákban a papírgyűjtés. Egyik kolléga kért is bennünket, hogy ha költözünk majd vissza majd ne feledkezzünk el róla, 30 kiló papírért valamit kap a a gyerek csak már nem emlékszem mit.
Természetesen nem veszett ki belőlem a szociális érzés valamint a szolidaritás sem azon embertársaink iránt akik ennek az egésznek a kispénzű szereplői. Tudom, az ő munkájuk könnyebbé válik ezáltal, hamarább végeznek vele, mehetnek haza vagy éppen a főállású munkahelyükre. De valahol azt is sejtem, hogy a munkaadók is tudnak erről a könnyebbségről, és nem lenne kapitalizmus a kapitalizmus ha nem csökkentenék a fizetést is ennek arányában. Lehet, hogy ugyanazon az oldalon vagyunk, lehet, hogy ők is örülnének ha megint bele kéne dobálni a postaládákba mert akkor több lenne a fizetség is. Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy a reklám így nem éri el célját. Legalábbis ami engem a fogyasztót illet. Pedig az igény megvolna rá. Tudom kisebbségben vagyok de vállalom. Én igenis szeretem ezeket átnézni. Illetve szeretném. Hogy jobban megértsük egymást vessünk egy pillantást erre a képre:
Hát nem gyönyörű? Emlékszem akkor csomagolták ki és rakták ki a hűtőpultba. Kissé félve kérdeztem meg, hogy elvihetem-e az egészet? Elvihettem. Íme itt látszik úgy ahogy megjöttem a boltból. Ha jól emlékszem kilónként 745 forintért jutottam igazi debrecenihez egy olyan helyen ahol egy fonnyadt és aszott füstölt oldalasért kértek el kilónként 2.400 forintot. Akkoriban bespeizoltam, még ma is van belőle a tanszéki hűtőmben. Rendkívül praktikus ebédet lehet belőle összeütni. Egy percig kell bedobni a mikróba és már lehet is mártogatni a Glóbus mustárba. Még a zaftossága is megmarad, mintha vízben főztem volna meg. Egyébként morogtam én már emiatt a falon lógó doboz miatt korábban is, ha van kedve valakinek elolvasni itt megteheti:
http://morgomedve.freeblog.huhttp://morgomedve.blog.hu/media/image/201010/
Miután jól kimorogtam magam elköszönök. :)
