Nem mindenhol ismerik, pedig finom étel. Főleg olyankor amikor a paradicsom meglehetősen drága. Gyerekkoromban otthon szoktam rá. Anyám gyakran csinált, főleg reggelire. Csak kiszaladt a kertbe, leszedett valamennyi paprikát, zsírra hagymát dobott majd hozzáadta az apróra vágott paprikát, megsózta majd fedő alatt párolta. Később lesütötte a zsírjára és már kész is volt. Illetve majdnem, még rá kellett ütni néhány tojást is. Ez mindig attól függött hányan voltunk a reggelire és mennyi paprika volt otthon vagy a kertben. Ősszel ahogy fogyott a paprika nőtt a ráütött tojás mennyisége is. Nem egy nagy kunszt, tulajdonképpen úgy készül mint a lecsó, csak nincs benne paradicsom. Nem egy fogyókúrás étel mert elég sok zsírt kell alá tenni, viszont csak annyi zsírt vesz fel amennyire szüksége van, a maradék leönthető a lábasból vagy tányérból. Manapság én is szívesen csinálom mert 250 forintért lehet még venni egy kiló lecsópaprikát, ebből pedig elég sok sült paprikát lehet kihozni. Inkább férfias étel mint nőies. A nők jobban megnézik mi mennyire zsíros étel, mennyire kell tartani attól, hogy esetleg károsan hat idomaikra. Hogy valamennyit kompenzáljak a zsírosságon vagy HamLet-et vagy Korpovit kekszet eszem hozzá. Fiatalabb koromban laktam munkásszállókon, ez volt az az étel amit leghamarabb összeütöttek az ott lakók, leginkább vacsorára. Még nem késő, hogy a kedves Morgómedve olvasók is kipróbálják. Ha szeretik az erőset egy-egy csípős paprika csak feldobja az egészet.