Zsong a média a kötelező biztosításoktól. Biztosítási brókerek és szakemberek hada stúdióról stúdióra járva ismerteti hol tartanak a biztosító váltások, hány magyar autótulajdonos váltott vagy készül biztosítót váltani és miért jó ha váltunk. És ez így megy minden éveben. Megy a harc az autósokért, a biztosítók egyre lejjebb mennek a díjakkal, holott ők maguk is tudják, hogy ha nagyon lecsökkennek a kötelező biztosítások díjai ennyi pénzből egyszerűen képtelenség korrekten rendezni az autósok kárait. Vagyis lesz kárrendezés csak nem biztos, hogy az ügyfél is elégedett lesz ezzel a fajta kárrendezéssel. Egy viszont biztos, nem a biztosítók fognak ráfizetni.
Persze tudom, rendeletek körvonalazzák a kárrendezések módját, vannak kötelezően előírt keretek a kárrendezésre, vagyis ahol a biztosítók meg fogják fogni a költségeket azok nem érintik a közvetlen kárrendezési alapokat. Azt sugallják, hogy a biztosítók az egyéb költségeken próbálják megfogni azt amennyit most elengednek a kötelező biztosítások díjaiból ha náluk kötjük meg. Legyen így, de azért vannak kétségeim a dolgokat illetően.
Egyébként érdekes dolog ez a kötelező biztosítás. Engem arra ösztönöz, hogy ott kössem meg a biztosítást ahol a legolcsóbban meg tudom kötni. Hiszen ha kárt okozok, akkor kitöltök egy kárbejelentőt és a többi az általam választott biztosítón múlik. Én meg elköszönök és mosom kezeimet. A kárt szenvedett autós pedig jelentkezik a kára rendezése végett annál a biztosítónál ahol például a legkevesebbet kérik a kötelező biztosításért. Hát ebből a kevés pénzből kell a kárt szenvedett autóst maradéktalanul kárpótolni. Gyanítom nehéz lesz. Mindenesetre nem szeretnék olyan autósokkal ütközni akiknek ilyen biztosítók nyújtják a fedezetet a károk rendezésére. Ha már törik a kocsim szívesebben megyek oda ahol nem a legolcsóbb a biztosítás díja.
Megérdemel még néhány szót a lojalitás is. Én valahogy úgy vagyok vele, hogy ha van egy szolgáltatóm aki korrekten jár el velem szemben, viszonyunkat a kölcsönösen korrekt viszony jellemzi azzal szemben nem szívesen rúgom fel ezt a viszonyt pár ezer forintért. Én ilyen vagyok. Kicsit öreges, kicsit maradi, kicsit elmaradott gondolkodású akinek az új idők szelei nem jelentenek semmit. Pedig kapitalizmus van, ember embernek farkasa ahogy még én tanultam. Minden fillér számít, a hűség a lojalitás meg le van tojva. Nem is szólok én semmit ha valaki kihasználja a lehetőséget, hogy egy évben néhány ezer forintot megtakarítson, csak éppen én már ebbe nem szállok be. Ezen el is méláztam néhány napig amíg tegnap be nem fordultam az egyetemvárosba és meg nem láttam egy táblát, egy nyilat ami azt mutatta, hogy az én biztosítóm kihelyezett részlege a nyíl irányában található. Nesze neked lojalitás. Persze ők is a piacról élnek, megpróbálnak ők is felcsípni néhány morzsát erről a zsongó-bongó biztosítás átkötő piacról. Csak nehogy rossz vége legyen a dolognak ha majd bevontatnak valamelyik olcsó tarifájú biztosító udvarára. Jól tudjuk, hogy a biztosítási ajánlatot mindig jó szagú ifjú hölgyek teszik, aztán amikor a kárrendezésre kerül a sor, kis alacsony, mérges és kopasz öregurakkal kell majd vitatkoznunk.
