Úgy hírlik a jelenlegi kormány változtatni fog a felsőoktatás jelenlegi rendszerén. Hát, mit mondjak? Nem egy rossz gondolat, ugyanis szegény ezer sebből vérzik. Ennek oka egyrészt a Bolognai rendszerre való átállás, másrészt pedig a kreditrendszer okozta gondok. Előbbiről nem nagyon szeretnék írni, túl nagy falat lenne. Csupán annyit jegyzek meg, hogy a tanárképzésben biztosnak látszik a visszatérés az osztatlan képzésre, de szó van más területeken is a visszatérésre. Én nem vagyok a bolognai rendszer ellensége, a gondolat alapjában véve jó, csak úgy érzem a megvalósításra nem szántak elég időt.

És akkor a kreditrendszerről. Hogy jobban megértsük miről is van szó fő vonalakban nézzük meg mit is jelent ez a kreditrendszer. Nagyon röviden azt, hogy a hallgató - bizonyos korlátok között - maga választja ki azokat a tárgyakat amelyeket az adott félévben tanulni szeretne. Vannak kötelező tárgyak, kötelezően választható és választható tárgyak. Egy biztos, bizonyos tárgyakat le kell hallgatni ha a hallgató oklevelet szeretne kapni azon a szakon. Ahhoz, hogy a hallgató befejezze a tanulmányait bizonyos számú kreditpontot kell összeszednie. Minden tárgy meghatározott kreditpontot ér, ezeket kell összeadni és ha lehallgatta a kötelező tárgyakat és megvan a szükséges kredit is akkor teljesítette a kötelezettségeit, készítheti a szakdolgozatát.

Mindenki érzi, hogy a hallgató hatalmas önállóságot kap, hiszen ő dönti el, hogy milyen ütemben tanulja meg a megtanulnivalókat. Létezik úgynevezett mintatanterv is, ami egyfajta garanciát nyújt arra, hogy ha a hallgató ez szerint veszi fel a tárgyakat nem lesznek ütközései az órákkal (nem kellene egyszerre két helyen is lennie) és a normális idő alatt, azaz 7 félév alatt megszerezheti a BSc fokozatú oklevelet. Ha viszont valamelyik tárgyat nem tudja felvenni mert pl. későn ébred, vagy nem tudja a félévben valamelyik felvett tárgyat teljesíteni akkor már borul a rendszer  és bizony lehetnek olyan esetek amikor valóban 2 helyen kellene egyszerre lennie.

Sajnos ez a hatalmas önállóság léhaságra és lustaságra is csábít, hiszen nincs félévismétlés, gyakorlatilag mindenki addig jár egyetemre amíg akar, illetve bizonyos idő után amíg a pénztárcája engedi. Nincs különösebb következménye, ha egy tárgyat csak felvesz a hallgató de nem teljesíti a követelményeket. Majd felveszi a következő félévben is. Néhány éve még háromszor lehetett felvenni egy tárgyat és ha valaki ezen túl volt mehetett az egyetemről. Ez a korlátozás idővel megszűnt. Nem szívesen bántom meg a hallgatóimat de nekem az az érzésem, hogy ez a kreditrendszer egy nyugalmas egyetemista létet biztosít a számukra amelyben elég nagy súllyal szerepel a bulizás, a szórakozás. Amire természetesen szükség van, mi is buliztunk meg szórakoztunk, de azért nagyon keményen dolgoztunk is emellett. Kétségtelen, ha egy embernek lehetősége van arra, hogy egy tárgyat annyiszor vesz fel ahányszor akar az bizony oda vezethet, hogy az oklevél megszerzésének ideje nem három és fél év lesz hanem négy, meg öt.

Az megint egy külön fejezetet érdemelne, hogy ki finanszírozza ezeket a hosszúra nyúlt tanulmányokat és miért. Nem is megyek bele de azért megjegyzem, hogy nem sok hallgatóról tudok aki hétvégeken azért dolgozna, hogy ebből járjon hét közben egyetemre. De gyanítom, hogy az országon kívül a szülők azok akik az anyagi terheket viselik. És még nem beszéltem a vizsga lehetőségekről. Bizony nekem néha gondot jelentett, hogy írjam be a harmadik elégtelent is arra a kis helyre amit úgy 60 éve tervezhettek meg, ugyanis el kell férni a jegynek is, betűvel és számmal, az aláírásoknak és a dátumoknak is. Úgy tűnik ebben is változások várhatók. Hát majd meglátjuk. Mindenesetre kíváncsian várjuk.