Az elmúlt napokban újfajta tormát fedeztem fel, amely gyermekkorom kertben ásott, frissen lereszelt tormáit idézi. Ez a torma ugyanis olyan erős mint azok a gyermekkori tormák voltak. Akkortájt a mi falusi boltunkban nem árultak tormát, ha az ember a vasárnapi ebédnél feltálalt főtt húshoz tormát akart enni kiballagott egy ásóval a kertbe és kiásott néhány gyökeret. Kezdetben apám ásta ki ezeket a tormákat, aztán ahogy a bátyámmal nőttünk mi vettük kezünkbe az ásót. Meg a kést is amivel megtisztítottuk. A reszelésnél már némi vita támadt, hogy ki csinálja mert a reszelés az kínkeserves dolog volt. Hullott a könny az ember szeméből, kapkodta a levegőt mire a 4 embernek való mennyiséget lereszelte. Ezután már tulajdonképpen kész is volt a torma, amit azért anyám néhány percre betett a forró sütőbe, hogy elvegye kicsit az erejét.

Imádtam ezeket a főtt húsos, tormás ebédeket. Tésztát csak nagyon keveset kértem, inkább a marhahúst tépdestem csíkokra és azt játszottam, hogy milyen jól megy nekem, mások tésztával eszik a húslevest nálam meg még a tészta is marhahúsból van. Jó volt ez, jól elszórakoztam vele, csak a bökkenő ott volt, hogy nem volt mivel a tormát enni amivel annyit szenvedtem. Nálunk ugyanis főtt hús egyszer járt, én meg azt a levesbe aprítottam. Így aztán egy idő után felhagytam ezzel a dologgal és én is eltettem a magamét második fogásnak.

Szépek voltak ezek a vasárnapok. Kezdődött a tormaásással, aztán valaki felment a kocsmába egy üvegkancsóval sörért. A részletekre már nem emlékszem de biztos nem volt üveges sör ha a beszerzésnek ezt a módját választottuk. Nem volt ez azért ideális állapot. A kancsóba csak szűken fért bele a két korsó sör, hazafelé igencsak vigyázni kellett ne lötykölődjön ki. Hát bűn az ha az ember egy kicsit leivott belőle? Ugye hogy nem? Én is így gondoltam, így aztán apám mindig csóválgatta a fejét mikor odaadtam neki.

Egyébként én majdnem mindent megrágtam ami ehető volt. A ritka kincsnek számító kettes kolbászt is, a zsírpapírba csomagolt - kimérve árusított - ruszlit is. A kenyérről nem is beszélve. Annak a vége mindig hiányzott mire hazaértem. Anyám meg szidott amit nem is értettem. Hát mibe telt volna levágni a megrágott részt és a kezembe nyomni? Esetleg egy kis libazsírral is megkenni. Ez utóbbihoz még nem is ragaszkodtam volna, hiszen a friss kenyérnek akkor is finom íze volt.

Volt ezekben a vasárnapokban még valami jó. Anyám reggel kimosdatott és mielőtt elindultam volna a kocsmába ünneplő ruhát adott rám. Nem volt ez valami nagy dolog. Egy sötétkék rövidnadrág meg egy fehér ing. És az ünneplő cipőm. És jól éreztem magam, hiszen vasárnap volt. Ebéd után aztán felvettem az otthoni cuccaimat, hogy nehogy összekenjem az ünneplőt.

Na de igen elkanyarodtam a tormától, ideje visszatérni. Persze tudom, hogy nem ez az első olyan torma ami megőrzi erősségét. Lehetett itt kapni egykor Koch tormát is amely ugyanolyan volt mint a frissen ásott és reszelt torma. Kicsit drágább volt mint a többi de megérte mert tényleg finom volt. Annyira eltűnt, hogy az Interneten sem találtam meg és ezen az "összefoglaló" képen sem szerepel:

A képen láthatókkal ellentétben négyszögletes üvegben volt és üvegből volt a dugója. Olyasmi mint a patikákban látható üvegeké.

És akkor lássuk azt a bizonyos tormát amely miatt leültem ma reggel a gép elé:

Igen, ez az. És hogy ne csak enyém legyen a nagy titok hanem a szilveszteri bőrös virsli mellé a Morgómedve olvasói is jó erős tormát csipegethessenek elárulom, hogy én ilyet még csak a CBA prospektusában láttam. A mostaniban is benne van. Ha valaki tehát szereti a jó tormát itt keresse. Ha valamelyik olvasóm egyéb lelőhelyet is tud és megosztja velem azt is közzé teszem.

Így a végefelé nézzünk meg 2 képet amelyeken láthatjuk milyen úton jut el asztalunkra ez a finom kiegészítő étel:

Végül akinek bővebben van ideje fussa át a cikket is ahonnan a képek egy részét vettem:

http://www.fogyasztok.hu/cikk/20090409/torma_minoseg_vasarlas_ar_es_korkep