Nézem a televízióban ezt a tegnapi tüntetést. Meg hallgatom mit mondanak. Hát igen, húszon felül vannak azok az országok ahonnan tüntetők érkeztek. Nézem a képeket, olyan kellemes majálisra emlékeztet az egész. Direkt erre a célra csináltatott sapkák, dzsekik és mellények a tüntetőkön és szónokokon. Emitt egy pár táncol, szintén erre az alkalomra készült színes mellényben. Amott lufihegyek amint éppen az égbe készülnek felszállni. Aztán zene. Tényleg egy majálisi hangulat uralkodik a téren. Azt nem mutatják, hogy volt-e vonulás, én már csak a téri eseményeket látom. Hát van egy olyan érzésem, hogy ettől nem fogják összecsinálni magukat a kormányok. Mint ahogy a hirtelen meginterjúvolt miniszteren sem látszott túl nagy aggodalom.
Az én emlékeimben másfajta tüntetéseket vannak. Komor arccal menetelő embereket látok, kezükben táblákkal, arcukon az elkeseredés és a harag kifejezésével. Itt ott dühös és fenyegető felkiáltások, skandálások. Szemben a távolban komor rendőrsorfal látszik, nem lehet tudni mi lesz ha a tüntetők odaérnek. Lőnek vagy nem lőnek? Valahol egy-két utcával arrébb a kormány épületekben aggódó politikusok hallgatják a híreket és azon tanácskoznak milyen engedményeket tudnának tenni hogy megakadályozzák az események komolyabbra fordulását. Mert az a levegőben van. Az emberek ott lenn az utcán elkeseredettek a folyamatos megszorításoktól és mindenre el vannak szánva...
Nem folytatom. A lényeg, hogy szerintem egy tüntetés akkor tüntetés ha fenyegetőleg hat és nyomást gyakorol a kormányra engedmények érdekében. Hát ez a tegnapi vidám kavalkád nem igazán látszott fenyegetőnek. Attól tartok nem is lesz semmi hatása. Én is mehettem volna egyébként de órám volt a levelezőkkel. Nem is bánom.
