Az igazán jó blogbejegyzés valahogy kötődik a jelenhez. Aztán van úgy hogy elcsúsznak a dolgok és már régen nem aktuális amiről az ember írni akar. Legalábbis abban a formában nem, hogy ha felállunk a számítógép mellől és kimegyünk az utcára szembesülünk azzal amiről néhány perce olvastunk.

Így vagyok én ezzel a két plakáttal is amiről az írásomban szó lesz. Amikor megjelentek az utcákon rögtön tudtam, hogy erről írni fogok. Aztán telt múlt az idő, egyéb témák fontosabbak voltak, ezek mindig lemaradtak. Szép csendben elvoltak a számítógépemen és vártak a sorukra. Most amikor takarítás közben megláttam őket és első gondolatom az volt, hogy sajnos ezek már aktualitásukat vesztették, nyugodtan kitörölhetem. De azért csak sajnáltam egy kicsit, így aztán mégiscsak elmondok egy-két gondolatot ezekkel a reklámokkal kapcsolatban.

Miről is van szó? Vessünk egy pillantást az alábbi képre:

Ha nem jönnénk rá magunktól, hogy mit reklámoznak ezek a kissé meghajszolt hölgyek akkor a kép bal felső sarkára pillantva rögtön biztosak lehetünk benne, hogy nem egy frizura reklámról van szó, hanem itt bizony a hölgyek melltartókat és egyéb fehérneműket reklámoznak. Nagyon derék dolog. Bár a cég ismert a piacon de a reklámra neki is szüksége van. Egy dolgot nem értünk, hogy ezek a derék manökenek  mitől néznek ki úgy mintha valaki jól megkergette volna őket. Mert úgy néznek ki. A hajuk zilált, a bal oldalon lévő a nyakához kap. Lehet, hogy légszomj kínozza? Bár  mozdulat csalóka, lehet az is, hogy pipiskedés csupán, ami a kamerának szól. Jobban megnézve egy közepes hosszúságú futóversenyre is gondolhatunk, mégpedig a célszalag közelében. A légszomjjal küzdő baloldali hölgyről már szóltunk, a középen lévő ifjú hölgy felemelt karja utalhat a biztos győzelemre, míg a jobb szélen futó versenyző már feladni látszik, amint éppen engedi lefelé a karját.

Persze lehet, hogy ezeket a hölgyeket nem is kergeti senki, sőt maguktól sem futnak sehová, egyszerűen a fotós gondolta úgy, hogy a reklámozott fehérneműk mélyebben fognak gyökerezni a jövendő vásárlóban, mintha csak úgy egyszerűen billegnének ezek a fiatal hölgyek a fényképezőgép előtt, ki-ki düllesztve a kidülleszteni valójukat.

Teljesen más a hatása az alábbi képnek ahol már csak egyetlen nőt látunk, szerintem itt már nem azon mélázik az ember, hogy ki üldözi ezeket ott a plakáton hanem megnézi magát a reklámozott portékát, a fehérneműt:

Tudom, hogy nekem kicsit ósdi szemléletem van a női divatot illetően. Fiatalabb koromban is némi értetlenséggel néztem a "Nők lapja" divattal kapcsolatos oldalain felvonuló manökeneket, akik lehetetlenebbnél lehetetlenebb ruhákban feszítettek, amit én el nem tudtam volna képzelni nőkön. Akkor úgy gondoltam, hogy biztos a művelt nyugaton ez így szokás, csak nekem van ilyen ósdi felfogásom. Aztán mikor kezembe került néhány NSZK-ból származó divatlap akkor csodálkoztam csak igazán, mert az ottani modelleken teljesen normális ruhák voltak, nem olyanok mint nálunk. És ha már a modelleknél tartunk el is mesélek egy ezzel kapcsolatos történetet.

Fodrászverseny volt az egyik kultúrházban. Arra már nem emlékszem, hogy a ház mely részén készültek a frizuraköltemények, a bemutatásuk viszont úgy történt, hogy a modellek elvonultak a nézőtéren a széksorok között, tettek néhány kört aztán egy kijáraton elhagyták a termet. Fiatal voltam még, feleségestől vettem részt ezen az eseményen. Szívesen szemléltük meg az igényesebbnél igényesebb frizurákat. És persze azokat is akik fejükön viselték ezeket a csodákat. A modellek kedvesek és mosolygósak voltak, kivéve egyet, aki mint aki karót nyelt úgy vonult végig a termen. A többiek inkább sétáltak, ő vonult. Érdekes, a frizura is illett ehhez a karót nyelt vonuló stílushoz. Képzeljünk el egy magasra tornyozott frizurát, mintha egy karcsú kúp alakú méhkast viselt volna a fején. És persze mosoly egy szál se. Ránk sem nézett, mintha ott sem lettünk volna. Persze néhány méter után őt utálta mindenki és nagyon sajnáltuk, hogy ezt nem hozhatjuk a tudomására. Aztán a sors segítségünkre sietett.

Az történt ugyanis, hogy a hölgy eltévesztette az ajtót és egy olyan ajtón szeretett volna távozni ami be volt zárva. Tehát amikor úgy érezte kellőképpen megszemlélhettük a hajkoronáját ebben a vonulós, karót nyelt stílusban odalépett az ajtóhoz és finoman lenyomta a kilincset. A kilincs azonban nem engedett. Ebben a pillanatban kiesett szerepéből, már nem egy beképzelt modell  volt hanem egy ideges nő aki szeretett volna kimenni, de nem tudott. Néhány másodpercre a közönségnek is szüksége volt, hogy felismerje a helyzetet, de amikor rájött, hogy mi történt kitört a nevetés mindenkiből. Ebbe a nevetésbe beleszorult a mi összes bosszúságunk amit ez a nő okozott azzal, hogy semmibe vett bennünket. Erre persze még idegesebb lett, talán a kilincset is letépte volna ha nem lép oda egy rendező és nem vezeti el a kijárathoz.

Végezetül egy kis videó a modellkedés világából, talán bizonyságul arra is, hogy nevetés és nevetés között milyen különbségek lehetnek. Mert létezik részvéttel teli, együttérző nevetés is Így aztán nyugodtan nevessen a kedves olvasó ha úgy érzi nevetnie kell.

http://morgomedv.freeweb.hu/Model.wmv

Egy biztos, én az első megbicsaklás után lerúgtam volna azt a fránya cipőt a lábamról.:)