Jó kis kalamajkát okoztam magamnak ezzel a szakálltalansággal. Először is megoszlanak a vélemények a szakállamat illetően. Van aki azt mondja, hogy feltétlenül növesszem vissza, úgy sokkal jobb. Aztán van aki azt mondja, minimum tíz év amennyivel fiatalabbnak látszom így szakáll nélkül. Bevallom hízeleg nekem a dolog, ki nem szeretne 10 évvel fiatalabbnak látszani, még ha férfi is az illető? Már-már hajlik rá az ember, hogy elballagjon az illatszerboltok valamelyikébe és beszerezzen egy önborotva készüléket némi borotvahabbal, amikor megint levél jő, hogy nahát, egy pillanatig se hezitáljak, örüljek annak, hogy ebben az átmeneti időszakban is nő, sokkal hamarább fogok normálisan kinézni. Kétségtelen, hogy ez a szakálltalan kép amit körbehordoztam nem a legjobb. Jó, persze, szakáll valóban nincsen rajta, de úgy nézek ki, mint akinek tele van a gatyája és éppen nem tudja eldönteni mit kell ilyenkor csinálni.
Persze megértem én a Morgómedve olvasókat, hogy neheztelnek rám mert képek nélkül tényleg nem lehet állást foglalni ebben a dologban, de hát az inkognitó fontos dolog. Tudom némileg megtépázódott már az évek során de azért még nem tartok ott, hogy íme itt van, nézzétek ez vagyok én szakállal és szakáll nélkül. Úgy hogy elnézést kérek azoktól akik nem ismernek személyesen vagy legalább valami hiteles képről. Ők jelen esetben legyenek passzív szemlélői ennek a - már bocsánat - tökölődésnek.
Ne feledkezzünk el azonban azokról sem akik úgy vélik legyen úgy ahogy én szeretném, függetlenül attól, hogy hogy nézek ki újmódi külsőmmel, vagy hogy fiatalabbnak látszom-e vagy nem a koromnál. Nekik is igazuk van. Bár ezt a nagyvonalúságot csak azok engedhetik meg maguknak, akik már végleg lemondtak arról, hogy külsejükkel is kivívjanak valamiféle elismerést a másik nem körében.
Úgy hogy nem vagyok én könnyű helyzetben, az már igaz. Más lenne a helyzet ha Amerikában élnék, ott a férfiak számára kötelező fiatalabbnak látszani. Hogy honnan veszem ezt? Valamikor régen olvastam vagy hallottam. Mindjárt el is gondolkoztam rajta és azt mondtam magamban, hogy teljesen nyilvánvaló a dolog, hiszen Amerikában a család fenntartása alapjában véve a férfi dolga, márpedig a fenntartáshoz pénz kell, ahhoz meg vagy pénznyomda mint az egyszeri adófizető polgárnak Lembergben, vagy pedig munka. Munkához viszont az jut könnyebben aki külsejével is kellemesebb benyomást kelt a munkaadókban. Ez volt az a pillanat amikor én többnyire némileg röstelkedve néztem magamon végig, és megállapítottam magamban, hogy de jó, hogy nem vagyunk Amerikában. Ami valóban jó dolog, gondolom ma is a fix közalkalmazotti nyugdíjjal a zsebemben. Ami ugyan nem sok, de azért némi biztonságot ad az embernek ebben a reformoktól hemzsegő világban.
Tehát a munkaadóktól ugyan eltekinthetek már, de nem tekinthetek el a másik nem képviselőitől. Ők viszont megoszlanak ebben a kérdésben, úgy hogy sajna megint nem tudtam egyről kettőre jutni. Azért van még egy szempont ami lássuk be, elég nagy súllyal esik latba: ez pedig a reggeli borotválkozás kérdése. Gyanítom ez fogja eldönteni a kérdést.
