Azért ezek a fiatalok hálaistennek tudnak élni. Nekünk eszünkbe nem jutott volna annakidején kemencében csülköt sütni. Igaz, a selmeci hagyományok sem határozták meg ennyire az életünket. Bár ennek a csülöksütésnek csak annyi köze van a selmeci hagyományokhoz, hogy a hallgatók jobban együtt vannak mint mi voltunk 40 éve. Baráti társaságokat alapítanak, aztán ha már megalakultak ezek a társaságok akkor jobban megszervezõdik egy tállyai borkóstolás vagy egy csülöksütés. A tegnapi társaság a Dudujka-völgyi Rókák Baráti Társasága volt melynek van szerencsém tiszteletbeli tagja lenni, tehát ilyen minõségben vettem részt a tegnapi rendezvényen. Egyébként nem könnyû nekem ezt leírni, mert - mint Bástya elvtársnak - nekem is az egyik legfontosabb erényem a szerénység, de valahogy meg kell indokolnom, hogy miért is veszek részt egyedüli oktatóként mindig ezeken a hallgatói rendezvényeken. Bár ez nem teljesen igaz mert a séfünk is kolléga, de õ egyúttal róka-tag is, úgy hogy mégis csak stimmel a dolog. De nem is ez a lényeg, hanem a csülök ami kemencében sült. Mert ezeknek a mai fiataloknak már kemencéjük is van, természetesen a kohász kollégium elõtt, hol is lenne máshol? És természetesen a kohászoké, mi csak kölcsön kaptuk.
Azért engem mindig izgattak ezek a kemencében sült húsok. Korábban én azt hittem, hogy kemencében csak kenyeret lehet sütni, mint ahogy azt gyerekkoromban nem egyszer láttam. Aztán egyre gyakrabban találkoztam különféle éttermek kínálatában kemencében sült húsokkal meg ilyesmikkel, így aztán engem is felvillanyozott ez a csülök kemencében sütve. És valóban nem csalódtam, tényleg finom volt. Én nem is tudom honnan van ezekben a fiatalokban ennyi tehetség, hogy ezt a csülköt így el tudták készíteni? Fiatal kollégám igazán szakértõ módon irányította a dolgokat, pedig mint mondta életében most csinál ilyent elõször.
Nem kapkodtuk el a dolgot, nagyjából 4 órát sült, de megérte, mert szinte omlott le a hús a csontokról. A fûszerezést látva kissé aggódtam az epém miatt, de felesleges volt. Az elõkészületekben természetesen mindenki részt vett, azonban a fûszerezéssel és a sütéssel kapcsolatos teendõk már egy kézben összpontosultak. Aztán amíg a csülök sült alkalom nyílott sörözés közbeni jó hangulatú beszélgetésre is. Én krumpli- és hagymapucolás helyett inkább ebben jeleskedtem. Katonaélményeim kifogyhatatlanok, több évtizedre való van még a tarsolyomban. Aztán mikor 4 felé elkészült a csülök jó étvággyal vetettük magunkat rá. Az elsõ adag után én egy kicsit hezitáltam, hogy mi legyen, egyek-e még? Aztán úgy döntöttem fér még belém, meg majd nem vacsorázom és lenyomtam még egy keveset. Volt elég, nem mások elõl ettem el. Bár biztos vagyok benne itt ezt senki nem is tételezné fel rólam. Aztán hazajöttem és gondolataimban már a szûkebb napok járnak. Úgy gondolom ma egy kefirrel indítom a napot, amely szimbolikusnak is tekinthetõ abból a szempontból, hogy mától nem leszek kitéve nagy csábításoknak, tehát be kell érnem kevesebbel is. Remélhetõleg be is fogom. Nagyon kellene.
Végezetül nézzünk meg néhány képet a tegnapi eseményrõl:
A nyers és füstölt csülköket a tepsibe helyezés elõtt kicsit megpároltuk.
Itt látható a mi konyhamûvészünk, ott a kemencénél, igaz kissé sötétben van.
A fiúk megszemlélik a csülköket.
Így néz ki félkészen...
Itt már majdnem kész...
Itt pedig már teljesen elkészült, lehet enni.
Közben a fiúk valahonnan idecipeltek egy díványt a lányoknak, amit õk látható örömmel nyugtáznak.
Végezetül néhány kép amelyekhez nem kell kommentár:
