Nem is tudom mikor küldtem utoljára képeslapot. Nem az ünnepi alkalmakra küldött lapokra gondolok, azokat még idõnként szoktam, bár sok értelmét annak sem látom. Most, hogy a telefonköltségek így lecsökkentek szívesebben hívom fel egy-egy ünnep elõtt a rokonokat és ismerõsöket telefonon. Olcsóbb is, meg több információhoz is jut az ember általa. Ennek ellenére maradt két külföldön élõ barátom akik változatlanul küldözgetik a képeslapokat karácsonyra s húsvétra, így aztán én is elballagok a postára és méregdrága áron elküldöm a képeslapjaimat. Annak ellenére, hogy még abban sem vagyok biztos, hogy megkapják. Ugyanis egyes postahivatalokban az a szokás, hogy elkérik a pénzt, a levelet meg félre teszik. Vagy jobb esetben rá a borítékra. Nem egy bizalomkeltõ eljárás, ezért újabban már azt csinálom, hogy megnézem az Interneten, hogy mennyibe kerül, veszek bélyeget, ráragasztom és bedobom egy utcai postaládába. De nem ez a lényeg, térjünk tehát vissza a képeslapokhoz.
Én képeslap alatt azt értem, hogy idegen városban járva az ember megáll egy trafik vagy újságos elõtt, kiválaszt néhány képeslapot, vesz rá bélyeget is, aztán lötyögés közben a cukrászdában ahol megiszik egy kávét megírja a lapokat és bedobja egy útba esõ postaládába. Hát ezt már rég nem csinálom, gyanítom más sem nagyon. Pedig volt valami emberi ebben az egészben. Jól esett pár percig arra gondolni akinek írtuk, elképzelni, milyen örömmel fogja elolvasni már a postaláda mellett, azt sem fogja megvárni, hogy felérjen a lakásba. Igaz, ehhez olyan is kellett akinek szívesen küld az ember képeslapot. Nekem már sajnos nincs ilyen, a koromból adódóan sem. Azért bízom benne, hogy fiatalok között még fellelhetõ ez a szokás.
Régebben én is ha külföldön jártam mindig küldtem az amerikai barátomnak egy-egy képeslapot akirõl írtam már korábban is. Nem is tudom miért. Én találtam ki, õ meg örült neki. Aztán egyre nehezebben jutottam képeslaphoz és bélyeghez, a szállodák nem tartottak ilyesmiket, a városba meg nem jutott ki az ember. Így aztán egy idõ után felhagytam ezzel a szokásommal. Ennek már legalább 10 éve, azóta nem tudom mi a helyzet képeslap fronton. Megtehettem volna, hogy holnap megpróbálok egy trafikban vagy újságosnál képeslapot és bélyeget venni, de akkor nem lenne alkalma a Morgómedve olvasóinak, hogy megosszák velem a véleményüket képeslap ügyben. Kíváncsian várom ki hogyan vélekedik róla.
