Kétségtelen, hogy reggel van, de én most nem a reggelemről szeretnék írni, hanem a Magyar Televízió m1 és m2 csatornáján reggelente látható hírműsorról. Meg úgy általában a közszolgálati televíziózásról. Amely alaposan megváltozott az utóbbi időben. Először is a televízió megvált a fiúktól, egyetlen egy sem maradt. Helyüket csinos és vonzó ifjú hölgyek vették át. Ami férfiszemmel nézve nem rossz változás. Aztán a műsor felvett egyfajta RTL klubos vonást. Olyan könnyed, csevegő műsor lett, helyenként tegeződve boldog-boldogtalannal, amit már akkor sem szeretettem amikor a sportriporterből vasárnapi műsorvezetővé avanzsált L.T.K. kényszerített rá minden riportalanyára hatvan év alatt. Azért legyünk tárgyilagosak, ezek a műsorvezető hölgyek azért nem mindenkivel tegeződnek. Csak sokakkal. Kétségtelen viszont, hogy erre a könnyed, cseverésző stílusra alkalmasabbak a nők. Amely stílus az időjárás jelentések esetén kulminál, amikor például Tomi és Andi váltanak néhány barátságos mondatot egymás közt mielőtt minket is beavatnának az aznapi időjárásba. És teszik ezt minden alkalommal amikor az időjárás következik. Nekem egyébként kicsit unalmas már ez a műérdeklődés, egyszer kihagyhatnák már, természetesebben hatna a dolog.
Aztán száműzve lett az össztűz is. Ma már a riportalany nincs egy pulpitus mögé kiállítva, hogy onnan válaszolgasson a riporterek izzasztó kérdéseire. A beszélgetés átköltözött egy meghittebb sarokba, ahol már fotelekben ülve folyik a cseverészés. Már a kérdések is lágyabbak, finomabbak, nyilván magasabb szintű szerkesztői koncepció, hogy nem kell felizgatni az embereket kínos párbeszédekkel, megvan azoknak a maguk baja.
Nekem csak egy bajom van ezzel az egésszel. Mégpedig az, hogy ez nem kereskedelmi televízió, hanem - az adófizetők pénzéből, valamint a reklámbevételekből fenntartott - közszolgálati televízió. Aminek egyik fontos feladata az lenne, hogy ne kereskedelmi televízióként működjék, tehát lehetőséget adjon a televízió nézésre azoknak is akik nem szeretik a kereskedelmi televíziózást. Mert a kereskedelmi televíziók mások mint a közszolgálatiak. Gazdagabb országokban. Nálunk már csak egész kevés a különbség.
Nézzük csak meg az új műsorszerkezetet, a vetélkedőket, a humoros vagy annak szánt műsorokat. Nem teszek úgy mintha nem tudnám miért van ez. Tudom, persze, hogy tudom. A költségvetésnek nincs elég pénze, hogy eltartsa a közszolgálati csatornákat, így azoknak szükségük van a reklámbevételekre. Azokat meg olyan műsorokkal lehet megszerezni mint amilyeneket október elsejétől láthatunk. Nem sorolnám fel mindet, mindnyájan tudjuk mire gondolok. Csak az a baj, hogy a kereskedelmi televíziók húsz éves gyakorlattal rendelkeznek, másrészt nyíltan vállalhatják hogy ők azok amik: reklámbevételből fenntartott gazdasági társaságok akik mindent elkövetnek, hogy minél eredményesebben működjenek. Elvileg vannak bizonyos követelmények aminek meg kellene felelniük de nem teszik, vagy csak részben, mert nem hajtják be rajtuk. Ezzel szemben a mi közszolgálati televíziónk majd megpróbál egy kicsit kint is lenni meg bent is. Ami mint tudjuk nem szokott menni. Tehát az egész semmire nem lesz jó. Az illetékesek rá fognak döbbenni, hogy vagy adnak több pénzt a működtetésre, vagy átszervezik a közszolgálati televíziók pénzügyi és gazdasági működtetését, vagy be kell érnünk kevesebb műsoridővel, ami azonban már olyan lesz mint amilyennek egy közszolgálati televíziónak lennie kell. Én ez utóbbira szavaznék: kevesebb, de jobb. Aztán majd csak kezdünk valamit a felszabaduló szabad időnkkel. Nem lesz nehéz.
