A szarvaskolbász finom dolog. Ínyencfalat. Nem is túl könnyű hozzájutni. Gyerekkoromban a rokonságban akadt néha egy-egy szál, de annyi félelmetes dolgot hallottam a főzés nélkül fogyasztott vadhúsokról, hogy köszöntem szépen, de inkább nem kértem belőle. Ami azért nagy dolog, mert akkor sem vonzottak kevésbé a különleges ételek mint mostanában. Régi olvasóim tudják, hogy a zsebpénzemen én nem csokit meg cukrot vettem mint a normális gyerekek, hanem lógyulait.
Aztán nemrégiben egy hegyvidéki szállodában voltunk elhelyezve, itt a közeli Zemplénben, ahol alkalmam volt szarvaskolbászt enni. Mikor lementünk reggelizni fintorogva vettem szemügyre az asztal végén szerényen meghúzódó összeaszott kolbászkarikákat, mígnem egyikünk elolvasta a mellette lévő kis papírfecnit és így aztán megtudtuk, hogy ez bizony szarvaskolbász. Meg is pakoltam rögvest a tányéromat. Aztán megpakoltam másodszor is és harmadszor is. Itt már nem voltak aggályaim a csupán füstölt vadhús ellen, egy szállodával szemben már nem lehet bizalmatlan az ember.
Ezt követően megint szarvaskolbász mentesen teltek a hónapok, talán évek is, mígnem nemrégiben felfedeztem a közeli - nem éppen olcsóságáról híres - bolt reklámújságjában hogy szarvaskolbász van akciósan, majdnem 3000 forintért. 3000 forint nagy pénz, ez már majdnem téliszalámi ár, de úgy gondoltam néha én is megengedhetem magamnak, hogy 3000 forintos szarvaskolbászt egyek. Meg is vettem egy párat, ami nagyjából fél kiló. Hazaérve aztán megkóstoltam, tényleg finom volt. Egy kis erős paprikával eszegettem, villányi vörösborral öblítettem le. Lucullusi lakoma volt. Vacsora után a megmaradt részt zsírpapírba csomagoltam és beraktam a konyhai beépített szekrény legalsó részébe a szellőző nyílás mellé. Jó választás volt, kellemesen kiszikkadt. Persze sokáig nem száradhatott mert azért nem hagyott nyugodni, így aztán hamar elfogyott.
Aztán néhány nap múlva hazafelé jövet megint benéztem a boltba, gondoltam veszek még egy kis tartalékot. Meglepődve láttam, hogy az akció ugyan lezárult, azonban a várakozással ellentétben nem drágábban hanem jóval olcsóbban mérik a szarvaskolbász kilóját. Mint a képekből is látható akkor már az akciós ártól nagyjából ezer forinttal olcsóbban lehetett hozzájutni.
Természetesen nem tudtam megállni, hogy ne vegyek 2 párat, ha már ilyen olcsón mérték. Ezt is hazavittem és elhelyeztem a szellőző nyílás mellé. Aztán eltelt egy kevés idő és csak nem tudtam megállni, hogy ne nézzek be ismét a boltba, hogy vajon mi újság szarvaskolbász ügyben. Benéztem és örömmel tapasztaltam, hogy még lejjebb mentek a szarvaskolbász árak, és mint az alábbi ábrán látható ekkor már pont a fele volt az akciós árnak:
Természetesen most sem tudtam megállni, hogy ne vegyek belőle. Vettem ismét 2 párat. Kedden este már a világ legtermészetesebb dolga volt, hogy hazafelé megint megálltam a boltnál, hogy veszek még egy keveset. Végül is 1490 Ft már parasztkolbász ár, ez meg mégiscsak szarvaskolbász. Sajnos azonban elfogyott, illetve egy rövidke darab még ott árválkodott a pultban de azért mindent én sem veszek meg.
Aztán szerdán vizsgáztattam és miközben a fiatalok a feladatokkal voltak elfoglalva én a magammal hozott könyvet időnként letéve azon gondolkodtam, hogy hazafelé útba esik egy másik bolt is, oda is be kellene nézni. Nagyobb is mint a miénk, árú is több van, hátha ott van még ebből az 1490 Ft-os kolbászból. És mit ád Isten, volt. Igaz már kicsit megkapta valami fehérség a fóliazacskóban, de az a legkevesebb. Természetesen megint megvettem egy párat. Most már egész szép készletem gyűlt össze a beépített szekrény aljában. Természetesen nem engedem, hogy a szarvaskolbászok terrorizáljanak, a továbbiakban is én szeretném eldönteni miből mennyit eszem, hiszen nekem gondolnom kell a súlyomra is, nem eshetek a mohóság bűnébe. Sokáig eláll az ilyesmi, majd szép komótosan megeszegetem. Aztán közben figyelem majd az akciókat is nehogy lemaradjak egy újabb szállítmányról. Bár gyanítom, hogy nem lesz több ilyen, hogy az akciós ár feléért kelljen megszabadulniuk tőle. De hátha. Majd meglátjuk. Most viszont lassan itt a vacsoraidő, azt hiszem megvacsorázom. Természetesen egy kis szarvaskolbászt. Kevés kenyérrel, hegyes paprikával, néhány kortynyi villányival leöblítve. Hadd fogyjon, háta lesz még akció, legyen hová tenni.
