Napok óta téma a médiában a Halott könyvtár. Én meg napok óta töröm a fejem hogy vajon mi lehetett a céljuk azoknak akik ez az 5000 kötetet fáradtságos munkával katalógusokból kikeresték, kiválogatták, elszállították majd újra polcokra helyezték? Milyen hozadékra számítanak?
A halott könyvtár ugyanis nem más mint 5000 kötet, amit az ELTE könyvtárából válogattak ki és helyeztek polcokra egy másik helyen. Azért Halott könyvtár mert 1989 óta senki nem vette kézbe ezeket a köteteket, senki nem volt kíváncsi tartalmukra. Hát bizony ez nem szép dolog. De talán próbáljunk meg rájönni vajon miért is nem veszünk mi kézbe több mint két évtizede bizonyos köteteket?
Ha ezek politikával és szocialista-kommunista ideológiával foglalkoznak akkor teljesen érthető a dolog, hiszen 1989-ben volt egy rendszerváltás. Megbukott egy eszme, egy ideológia, tehát az ezekkel kapcsolatos könyvek elavultak. Nem vehető tehát zokon az olvasótól, hogy nem veszi kézbe ezeket a könyveket. Vagyis ha az 5000 kötet jelentős része ebből a körből kerül ki akkor semmi szenzáció nincs az egészben. Ezen nincs mit csodálkozni. Tulajdonképpen legjobb lett volna be sem válogatni a gyűjteménybe, mert nincsen semmi információtartalmuk. Ha meg már beválogatták akkor lényeges lehet, hogy milyen arányban képviseltetik magukat a polcokon ezek a könyvek. Ezt sem tudjuk. Ugyanez mondható el a műszaki könyvekről. Egy 23 éves könyv például például az elektronika köréből matuzsálemi korúnak számít.
Ha viszont a kötetek a szépirodalomhoz vagy ismeretterjesztő irodalomhoz tartoznak akkor más a helyzet. Ezeknek a könyveknek ugyanis nem az avulás hanem az Internet megjelenése rontotta nullára az esélyeit. Én például elég régen, 1994-ben kezdtem internetezni. Voltak azonban akik ennél korábban kezdték. És az Internet az évtizedek során csak fejlődött és ennek következtében egyre több időt vett el az emberektől abból a kevésből, amit mondjuk 1989 előtt olvasásra fordíthatott. Vagy még inkább 1957 előtt, amikor még televízió sem volt.
Tehát az Internet megjelenésével és folyamatos fejlődésével egyre inkább hatékony konkurenciának mutatkozott az olvasás számára. Rám aztán igazán nem mondhatja senki hogy nem szeretek olvasni, de az elmúlt 18 évben szinte alig olvastam szépirodalmat mert a szabad időm olvasásra fordítható részét egyszerűen elvitték a az újságok és folyóiratok valamint az Internet. Kezdetben a megtanulása, később az alkalmazása. És így van ezzel mindenki aki egyszer megismerte. Különösen a fiatalok. Az Internet a szabad idő eltöltésének nagyon sok lehetőségét kínálja, nehéz ellenállni a kísértésnek. Online újságok és folyóiratok kínálják magukat magyar és idegen nyelveken, táskánkban maholnap ott lapul majd az e-book olvasó hogy már könyvet is elektronikus formában olvassunk, miközben jobb kezünkkel kapaszkodunk a villamoson. Az elektronika ránk tört és felzabálja az életünket. És mi nem tudunk védekezni ellene, már nem is nagyon akarunk. Még időnként próbálkozunk de aztán rájövünk, hogy nem tudjuk legyőzni. Én 3 hete tervezem Theodore Dreiser Amerikai tragédiájának újraolvasását, de még nem tudtam elkezdeni. Talán holnap már sikerül.
Hát ez a helyzet kedves olvasóim. A világ megváltozott, más lett. És mások lettek az olvasási szokásaink is. Bizony lássuk be, a könyvtárak nehéz helyzetben vannak. De azt mondom szükség van rájuk. Még erre az 5000 kötetre is. Hogy ha egyszer valakinek szüksége lesz valamelyik kötetre tudjon hová elindulni. Kell hogy erre fusson pénz. Minden itthon kiadott könyv a mi kultúránk része. Egy 10 milliós országnak kell, hogy fusson rá! Pedig tudom, hogy nem fogja futni. Mert pénz az nincs. Tegnap átmentem a hozzám közel eső könyvtárba, mondom végre van időm átfutom az Élet és Irodalom legújabb számát. Nem tudtam átfutni mert már nem jár, lemondták. Hát ez van. Hogy ez a kísérlet pedig milyen eredménnyel jár kíváncsian várom.
