Ismert politikus nyilatkozik a reggeli hírműsorban. Nézem a fejét. A korábban majdnem teljesen kopasz férfiú feje búbját most haj borítja. Nem túlzottam sűrű ez a hajkorona, de a korábbi állapothoz képest most azért sokkal jobb. Rémlik mintha már egyszer lett volna ez ügyben próbálkozása, de akkor valami miatt nem jött be a dolog. Most viszont igen. Hálaistennek, ugyanis ezt elég fájdalmas eljárásnak mondják. Egyszer régen én is alávetettem magam hasonló eljárásnak. Elmesélem.
Éppen csak elkezdtem az utolsó évet az egyetemet amikor észrevettem, hogy hullik a hajam. 23 évesen az ember nem szívesen éli át ezt az állapotot. Én is nézegettem egy darabig a tükörben, közben mindenféle szeszekkel próbálkoztam. Először csak szalicil szeszt vettem a patikában, aztán mivel nem használt elballagtam a körzeti orvoshoz is ide az Egyetemvárosba. Itt aztán mindenki Vali nénije felírt nekem egy speciális hajszeszt, ami szintén nem használt. Ezután szántam rá magam, hogy felkeressem Miskolc legjobb bőrgyógyászát bizonyos Dr. Nagy Kálmánt. Természetesen magán alapon.
Kezdetben egy értágító gyógyszerrel próbálkozott, ma is használatos, Venoruton a neve. Mivel ezzel nem sok eredményt ért el ezután következett egy kissé fájdalmasabb eljárás. Injekciós tűvel valami gyógyszert fecskendezett a fejbőrömbe. Egy-egy alkalommal 8-10 szúrást kellett elviselnem. Nem volt kellemes dolog, de ha már elkezdtem végigcsináltam. És ez használt. Ha a kihullott hajszálaim nem is nőttek vissza a hullás megállt. Nagyjából 50 éves koromig aztán nem sok minden változott, szép lassan hozzá öregedtem a ritkás hajamhoz.
Érdemes még szólnom arról a helyről is ahol mindez történt. Akkoriban ugyanis Miskolcnak önálló bőrgyógyászata volt a Bajcsy-Zsilinszky utcában. A teljes neve "Gruby Dávid Bőr- és Nemibeteggondozó Intézet" volt. Emlékszem mikor életemben először Miskolcon jártam és villamossal elmentem az épület előtt félelmetes hatást gyakorolt rám. Egyrészt mert gőzöm nem volt ki volt ez a sejtelmes nevű Gruby Dávid, aki ezek eszerint egész életét a bőr- és nemi bajok gyógyításának szentelhette, másrészt pedig elképzeltem, hogy bent az épületben egymás mellett üldögélnek a padokon a bőr- és nemibetegek és kíváncsian méregetik egymást, hogy vajon ki tartozhat az utóbbi csoportba. Mint ahogy én is tettem amikor hallgatóként valami kiütéssel oda kényszerültem.
Emlékszem nagy nehéz ajtaja volt, nem is tudom a lányok és asszonyok, hogy nyitották ki. Porta nem volt, csak egy állandó félhomály. Nem volt ott nagy forgalom, a villanyt fel sem kapcsolták az épületben. A földszinten - annak ellenére hogy sok ajtó volt - semmi mozgást nem tapasztaltam. Egy darabig tétován nézelődtem, aztán felballagtam az emeletre. Na itt aztán voltak padok is. Az ajtókon lévő kiírások arra utaltak, hogy itt folyhat a rendelés. A néhány várakozó is megerősítette ezt a vélekedést. Világosabb itt sem volt, talán egy picivel több fény uralkodott mert az ajtók felső részén lévő opál üvegek áteresztettek valamennyit a belső villanyvilágításból. Egy idő után leültem, természetesen alaposan megválasztva, hogy hová ülök. A fő rendező elv az volt, hogy mindenkitől minél távolabb, ki tudja milyen bajjal várakoznak a többiek. Nyomasztó légkör uralkodott amit szerintem a hely elnevezése és a sötét, csupa kő és beton környezet is sugallt. Egy biztos, az akkori illetékesek nem sok pénzt költhettek belsőépítészekre. Hát ilyen volt a "Gruby Dávid" akkoriban. Természetesen a név mindenkinek tetszett a kollégiumban, meg az egész intézmény, ha nem volt bajunk gyakran volt viccek forrása ez a komor épület ott a Sajtóház mellett.
