Tegnap délután befejeztem a könyvet, elolvastam. Jó könyv, tudom ajánlani másoknak is. Persze tudtam a végét, biztos jobb lett volna ha nem tudom, de így is jó volt. Legutóbb ott hagytam abba, hogy legközelebb a bírósági tárgyalással folytatom. Valóban ez következik.

Amerikáról lévén szó, első az esküdtek kiválasztása volt. 5 napig tartott amíg a 12 esküdtet megválasztották. Azért ment ilyen lassan, mert sok esküdtet vagy a vád vagy a védelem képviselői elfogultnak tartottak, így nem fogadták el. Végül az ötödik nap végére megvolt a 12 esküdt. Csupa férfiember, munkában megfáradt, de makulátlan erkölcsű farmer, boltos és hivatalnok. Persze így sem állt jól Clyde szénája, hiszen maga az alapszituáció is olyan volt, hogy eleve ellenszenvvel viseltettek iránta, hiszen egy szegény lányt ölt meg azért, mert útjában állt a gazdag lánnyal való egybekelésének. És ez nem csak az esküdtekről volt elmondható hanem a lakosság nagy részéről is. Mikor a tárgyalás végén meghozták döntésüket Clyde bűnösségéről egyvalaki volt csak aki nem volt meggyőződve teljesen a vádlott bűnösségéről, de aztán rájött, hogy az ezzel járó népszerűségcsökkenés nem éri meg neki, így aztán ő is Clyde bűnössége mellett szavazott.

De ne szaladjunk ennyire előre, egyelőre ott tartunk, hogy a gazdag rokon, a gallérgyáros nagybácsi, apjának édestestvére vállalta a védelemmel járó költségeket. Így két - minden hájjal megkent - ügyvéd vállalta el védelmét. Bár az ügyvédek ravasz rókák voltak azonban a gazdag rokon elvárásai megfeleltek azon elvárásoknak amelyeket a jog szerint minden ügyvédnek vallania kellene egy-egy vádlott védelménél. Mivel nagyon szépen meg van fogalmazva, miként is kellene a védelemnek eljárnia, javaslom olvassuk el az ide vonatkozó részt magából a regényből:

"Órák hosszat tartó tárgyalások után Samuel Griffits eldöntötte, hogy Brookhart úr haladéktalanul küldje el munkatársát, Catchuman urat Bridgeburgbe, hogy Clyde-ot kivallassa, és - tekintet nélkül arra, milyen következtetéseket von le Clyde bűnösségére vagy ártatlanságára nézve - válasszon ki a bridgeburgi ügyvédek sorából megfelelő jogászt, aki tisztességgel elláthatja Clyde védelmét. Ám a védő sem anyagilag, sem erkölcsileg ne legyen feljogosítva másra, mint arra, hogy Clyde-ból a való tényállás részleteit kitudja, és ezeknek ismeretében olyan védelmet építsen fel, amely való tényekre épül, s csupán a valóságot igyekszik jóhiszeműen Clyde javára értelmezni, egyszóval semmiféle módon, sem törvénycsavarással, sem semmiféle körmönfont okoskodással, vagy más jogászi fogással nem igyekszik a bűnöst tisztára mosni, és az igazságszolgáltatás útjába állni."

Hát ezek gyönyörű elvárások. Kár, hogy az ügyvédek - tisztelet a kivételnek - általában nem ennek szellemében járnak el, és ez igaz volt erre az esetre is, így aztán a felkért 2 védő is mindent elkövetett, hogy felmentesse a gyilkosság vádja alól, holott ők is tudták, hogy a vádlott gyilkolni készült a Big Bittern tavon. Az más dolog, hogy az események a segítségére siettek és ha nincsenek az előzmények, az esküdtek akár el is hihetik, hogy véletlen baleset volt. Igaz valóban elmulasztott segítséget nyújtani, azonban ezért mégsem jár halálbüntetés. Ezzel szemben a végzetes kirándulást megelőző hetek már az előkészületekről szóltak, amit a vád képviselője maradéktalanul ki is használt. Az esküdtek ennek megfelelően bűnösnek mondták ki Clyde Griffitset, akit ezért a bíróság halálra ítélt. Amit a körülmények ismeretében én is túlzásnak tartok. Nem volt velejéig romlott ez a fiú, csak nem tudott ellenállni a fénynek, a csillogásnak, a gazdaságnak, amihez még egy gyönyörű lány is tartozott. De a körülmények, ahogy készült a dologra, Roberta levelei mást mutattak. És emiatt utasította el a fellebbviteli bíróság is a fellebbezését.
És innentől kezdve készülhetett Clayde arra a napra amikor egy hajnalban majd őmiatta függönyözik el a halálsoron lévő cellákat arra az időre amíg a szomorú menet elhalad a folyosón annak a szobának irányába ahol az a bizonyos szék áll. És ez a nap egyszer elérkezett Clyde számára is.

Mielőtt elvitték volna az éjszakát anyjával és McMillan tiszteletessel töltötte, akik mindent elkövettek, hogy megmentsék Clyde-ot a villamosszéktől, akik azonban a Clyde kegyelmi ügyében döntő kormányzó kérdésére válaszolva mégsem tudták teljes bizonyossággal állítani, hogy Clyde nem követte el azt a bűncselekményt amiért elítélték. Illetve az anyának nem kellett nyilatkoznia, azonban mikor a tiszteletes őszintén, lelkiismerete szerint válaszolt, akkor döbbent rá, hogy fia mégiscsak elkövette a gyilkosságot. És ez mérhetetlen fájdalmat okozott számára. Ezután az asszony távozott, a szomorú menet pedig megindult, hogy végigmenjen a lefüggönyözött cellák közötti folyosón. És javaslom ismét olvassunk bele a regénybe, olvassuk el inkább Theodore Dreiser, az író sorait:

"Ahogy Clyde átlépett az első ajtón a kivégzőszobába vezető folyosóra mindenfelől hangok szólították: "Istenhozzád Clyde!" És Clyde végső lelkierejét összeszedve válaszolt: "Isten veletek!" De hangját idegennek, távolinak, elhalónak érezte, mintha nem is belőle jönne, hanem egy mellette lépkedő idegentől."

És ezúttal őmiatta halványult el háromszor is a börtön világítása, amelyet valami idióta ötlet folytán úgy terveztek meg, hogy azonos hálózatra volt kötve a villamosszéket működtető hálózattal. A harmadik elhalványulás után Clyde Griffits lelke megtért teremtőjéhez. Alig volt több 20 évesnél.