Véget ért az első olyan félév az egyetemen amelyben én már nem közreműködtem. Megmondom őszintén hiányzott. Hiányoztak a hallgatók, hiányoztak a munkatársak, meg a tanítás is. Jó volt bemenni egy terembe, elmondani az anyagot, néha egy kicsit elkalandozni, de olyankor sem cél nélkül. Vagy mert már csökkent a figyelem és kicsit fel kellett ráznom őket, vagy mert valami érdekes dolog jutott eszembe, amiről tudtam, hogy hasznukra válik ha elmondom. Jó volt tanítani ezeket fiatalokat. Öreg róka vagyok én már, sok élettapasztalattal, volt mit átadnom. Úgy gondolom sok hasznos dolog elhangzott az én óráimon a tananyagon kívül is. Hát ennek szakadt vége januárban a vizsgaidőszak végeztével.
Azért a hallgatókhoz még eljárogatok, mint néhány hete a Bányász Sportnapra is. Jó volt kicsit beszélgetni, meginni egy sört. Sokáig nem maradtam, az ebédet már nem vártam meg. Már nem is emlékszem hová kellett mennem. Szombaton a Dudujkavölgyi Rókák Baráti Társaságával sütünk majd valamit a kollégium előtt. Ők azok akikkel a csülköt sütöttük tavaly októberben. 2 hete a Tokaji Borvidékre mehettem volna velük egy kis borkóstolásra, de nem éreztem túl jól magam. Június közepén két másik hallgatói baráti társasággal is főzünk közösen valamit. Úgy hogy járok én hallgatók közé, csak nem annyit mint régen, és nem kell krétát és szivacsot vinni magammal. Amit azért sajnálok, de egyszer tényleg át kell adnia az embernek a helyét. Úgy hogy minden rendben van, de azért jól esett leírni, hogy mit érzek az első nélkülem lezajlott félév végeztével.
