Van már néhány hónapja, hogy az egyik rokon kislánytól kaptunk ajándékba egy képet. Nagyon jó kép és a meglepő, hogy bár iskolában készült, ennek a képen semmi jele. Tulajdonképpen készülhetett volna bárhol másutt is. A fényképen a bájosan mosolygó ifjú hölgy első osztályos volt a fényképeszkedés pillanatában, ennek ellenére határozottan jól áll neki a hetykén álló kalap. Természetesen színes képről van szó, így aztán látható az is, hogy milyen jól harmonizál a kalap a ruhájával. Sehol egy kitömött kacsa, sehol egy a viharos történelmünkre utaló festmény, még hazánk hegy - és vízrajzi térképét sem tudjuk felfedezni a háttérben.
Mint írtam a képet elég régen kaptuk, azóta már kétszer is beszéltem vele telefonon és mindkét alkalommal megígértem neki, hogy elküldöm azt a kacsás képet ami rólam készült jó ötven évvel ezelőtt az iskolában. Aztán a telefonbeszélgetések véget értek én meg azon nyomban el is felejtettem az egészet. Most viszont eszembe jutott, elő is kerestem gyorsan. Aztán jött a gondolat, hogy miért ne mutathatnám meg a Morgómedve olvasóinak is? Biztos sokan vannak itt közöttünk akiknek szintén van valami hasonló emlékük és képük. Én emlékszem rá, hogy az életem során gyakran láttam hasonló képeket másoknál is. Volt ahol annyira becses volt, hogy a falon függött, bekeretezve. Én is nagyon szeretem ezt a képet, szerintem jópofa ez a kacsa. Mintha ő is a könyvben lévő képeket nézegetné.
Nem azért mondom valaki lesimíthatta volna hátul a hajamat, de nyilván sietni kellett, nem volt idő ilyesmivel foglalkozni. Egyébként nem rossz kép ez, olyan surmó vagyok rajta mint voltam valójában. Egyébként kicsit korábbról van még egy fényképes élményem, aki még nem olvasta, azoknak biztos érdekes lesz. Itt olvasható.