Szombaton megvolt az első disznótor. Gyönyörűszép idő volt ránk, sütött a nap, nagyon be sem kellett gombolkozni. Én ezekre a disznóölésekre már csak úgy komótosan szoktam eljárni, hosszú lenne nekem egy teljes nap reggeltől estig. Így aztán dél felé (még kocsival) beugrottam hozzájuk, megnéztem hogy állnak. Innivaló volt bőven, ennivaló még nem sok. Illetve csak a kora reggel feltálalt májkrémes zsemle, de nekem azért eltettek egy kis hagymás vért is. Ahogy hallottam nem volt könnyű megvédeni érkezésemig, de sikerült. Hidegen ettem, ha sokat töröm magam rajta biztos megtaláltam volna a módját annak is, hogy melegítsek rajta. De finom volt így is. Meg hát jól esett az is, hogy gondoltak rám és tettek félre belőle. Ezután egy darabig még beszélgettünk, aztán hazajöttem.

Délután sziesztáztam egyet, aztán késő délután visszamentem, most már busszal. Éppen elkészült a pörkölt krumplival. Szép rendes adagot szedtek, a végén már eléggé küzdenem kellett, hogy ne kelljen szégyenszemre otthagynom. Nem volt könnyű, de begyűrtem. Aminek persze az lett a következménye, hogy az esti szakestélyen a hurkát meg sem tudtam kóstolni, kolbászból is csak egy darabot tudtam megenni. Tulajdonképpen sajnáltam a dolgot, mert évente 2-3 alkalom van amikor az ember szakestélyen nem zsíros kenyeret eszik hagymával, hanem kolbászt és hurkát. De ami nem megy, az nem megy. Még nekem sem. Aztán mégis úgy adódott, hogy nem maradt bennem hiányérzet. Ugyanis másnapra maradt szokás szerint az oldalas megsütése, amire én már ugyan nem szoktam elmenni, de most úgy gondoltam az időmbe belefér.

El  is mentem, és jól tettem, hogy elmentem. Itt ugyanis először is megettük a maradék pörköltet, aztán amíg beszélgettünk kisült a hurka meg a kolbász is. Most bepótolhattam azt amit előző este elmulasztottam. Igaz, az oldalas megint kimaradt, mert egy óra felé el kellett jönnöm és akkor kezdték sütni, de nem is nagyon maradt már hely a számára. Maximum egy-két darabot tudtam volna a rend kedvéért lenyomni. Így ez a gyesznótor most nekem is kétnaposra sikeredett. Egyébként nagyon jól éreztem magam mindkét nap, így aztán jövőre is úgy intézem, hogy a második napon is eljussak a kollégiumba. A következő ilyen alkalom egyébként február első napjaiban lesz, addig megnyugszik háborgó lelkiismeretem is a mostani mértéktelenségem miatt.

Ez évi utolsó írásom végéhez érkeztem, nincs már más hátra mint megköszönni olvasóimnak, hogy megtiszteltek érdeklődésükkel. Bízom benne, hogy erre az érdeklődésre a jövő évben is számíthatok. Kívánok minden kedves olvasómnak  nagyon boldog új évet, jó egészséget! Ma estére pedig, hogy fogyjon a virsli, a sült malac, éjfélkor pedig durranjanak azok a pezsgős üvegek!