A dolog régebben esett meg, aztán meg is ismétlődött. Magam sem hittem el, hogy jól látok. Bár a dolog nagyon gyanúsnak tűnt, elhessegettem magamtól a gondolatot, hogy az akit a képernyőn látok italos lenne. És akkor nagyon finoman fogalmaztam. Az egész fellépés alatt már csak erre figyeltem és egyre inkább az volt az érzésem, hogy a fellépő, tisztességben megőszült táncdalénekes italos állapotban érkezett a fellépésre. Aztán elhessegettem a gondolatot, hogy biztos én tévedek, hiszen talán még nem tartunk ott, hogy ilyen állapotban kamerák elé engedjenek valakit. Aztán véget ért a szereplés, én meg elfelejtettem az egészet. Egészen a következő alkalomig. Akkor sem hittem el, úgy gondoltam valami betegsége lehet, amiatt olyan furcsa a beszéde és viselkedése.
Aztán Szilveszterkor kiderült, jól láttam amit láttam. Van ugyanis egy havonta jelentkező sorozat, egészen jó műsor, az a címe, hogy "Szálka, avagy Bagi és Nacsa megakad a torkán". Egyébként elég szerencsétlen elnevezés, de most nem ez a lényeg. Szóval ebben a műsorban rendszeresen van paródia, néha elég kemény. Csodálkozom is, hogy az érintettek nem tiltakoznak. Bár úgy gondolom, hogy ha valaki közszereplő akkor bírja a gyűrődést. A szilveszteri kiadásban is szerepelt paródia, mégpedig azt a táncdalénekest parodizálták akiről én is írtam fentebb. Hát elég kemény volt ez is. Nem örülhetett az akit parodizálhattak. Viszont én megerősítést nyertem, hogy nekem volt igazam amikor úgy véltem, hogy a korábban jobb napokat látott neves művészünk bizony mindkét alkalommal italos lehetett amikor én láttam fellépni. A paródia egyébként valóban kemény volt de ugyanakkor szórakoztató is. A csattanó az volt, hogy az éneklés után a művész ráborult a zongorára és a színpadmunkások vitték ki. Szerencsére a kislány éppen nem ült a zongoránál.
