Azt hiszem így hívták azt az írásbeli vizsgát, amikor volt egy kérdés és meg voltak adva hozzá a lehetséges válaszok. Totónak is nevezték, de szerintem ez nem volt ez igazi totó, mert itt talán 5 lehetséges válaszból kellett kiválasztani az egyetlen jó választ.
A vizsgalapon 12 kérdés sorakozott, ha valaki mind a 12 kérdésre jó választ adott az volt a jeles. Természetesen mindenféle szóbeli nélkül. Az egyetem legnagyobb előadójában írtunk, az I-es előadóban. Ez egy ötszáz fős előadóterem, vizsgán nagyjából az ülőhelyek harmada vagy negyede van feltöltve. Megkaptuk a feladatlapokat, elkezdtünk dolgozni. Aztán beadtuk. Ezután az oktatók elvonultak a dolgozatokat kijavítani, majd valamennyi idő múlva a tanszéken kihirdették az eredményeket.
Kiderült, hogy a tanulókörből kettőnket, akik maximumot - azaz 12 pontot - írtunk, behívtak szóbelire, mert hogy puskáztunk. Mondták ők. Aztán kiderült, hogy mi azért vagyunk gyanúsak, mert egy 15 fős tanulókörben voltunk és ha mindketten maximumot írtunk, akkor nyilván egymásról puskáztunk. Hiába mondtuk, hogy tanúkkal tudjuk igazolni, hogy egymástól 20 méterre ültünk. Nyilván egyikünkből sem nézték ki a maximum pontszámot, tehát biztos ami biztos alapon igenis menjünk szóbelire ahol majd megmutathatjuk, hogy mit tudunk. Mi nem szóltunk semmit, hogy mit gondoltunk azt nem írom le, mert ez egy illemtudó blog. Aztán bementünk szóbelizni, persze nem kaptam meg a jelest, négyes lett belőle, cimborám meg hármast kapott. És keserű szájízzel távoztunk a vizsgáról mert úgy éreztük igazságtalanul bántak velünk.
Mert tényleg nem puskáztunk, csak húzogattuk befelé az x-eket a megfelelő négyzetekbe. Ma is úgy gondolom, hogy ha valaki ilyen vizsgáztatási módszert választ nincs joga nem elfogadni az eredményeket. Ha jó helyen vannak az x-ek és írás közben nem sikerült puskázáson kapni a delikvenseket, jár a jeles.
