Lassan letudom minden adósságomat. Már csak az maradt, hogy elmondjam, hogy is van az, hogy én Mándy Ivánt szerettem volna olvasni és mégis Vészi Endrét olvasok.
A dolog úgy indult, hogy létezik egy rádiójáték, igaz elég régen készült, az a címe, hogy "A sárga telefon". Nagyon szeretem ezt a rádiójátékot, és tudtam, hogy Mándy Iván novellájából készült. No - gondoltam - nyugdíjas vagyok, végre van időm olvasni, olvassunk hát Mándy Iván novellákat. Le is vettem a könyvespolcról egy kötetet amiről meg voltam győződve, hogy ő írta. El is kezdtem olvasni, lendületből elolvastam vagy ötven oldalt amikor is becsuktam és letettem. És akkor láttam a borítón, hogy ez bizony nem Mándy Iván, hanem Vészi Endre. Természetesen nagyon nem zavartattam magam, hiszen már elkezdtem olvasni a "Gyerekkel a karján" című regényt. És miután a kötetben volt még egy mű, a "Muszka Pista, egy lopott ló története" is, azt is elolvastam. Szerintem egyébként a cím nem az igazi, de az ötlet igen, hogy egy ló életén keresztül emberi sorsokat ismerhessünk meg. Hiszen a lónak mindig volt gazdája, azoknak meg történetük.
Miután elolvastam a két regényt újra felnyúltam a könyvespolcra és levettem egy másik kötetet is és most már szentül meg voltam győződve, hogy ez már a Mándy Iván kötet lesz. Nekiláttam olvasni, aztán mikor letettem egy pillanatra tekintetem a hátsó borítón lévő fényképre esett, és akkor láttam, hogy ez bizony megint Vészi Endre. Ezután megnéztem a címet is. Egy novelláskötetet volt "Angi Vera és a többiek" címmel. Hát persze, Angi Vera a fiatal lány, aki a karrierért még a szerelmét is elárulja. Aztán elolvastam a "Kettévált mennyezet"-et is, ami szintén egy ismert történet, film is készült belőle. Ezek szerint Mándy Iván még várat magára. Nem baj, nem készülök halni, sor kerül még őrá is.
De azért ez a Vészi Endre igen jó író. Nehéz letenni ha kézbe veszi az ember egy-egy művét. Persze eddig is tudtam, hogy létezik, a filmeket amelyek a novellái alapján készültek kedvenc filmjeim, de azért odáig még nem juthattam, hogy írásait is olvastam volna. Egyszerűen nem volt időm rá. Most már van, ki is használom a lehetőséget. Bár az utóbbi 2 hétben nem nagyon volt, másra kellett az idő is meg az energia is. De nem fogom abbahagyni az olvasást és előbb utóbb Mándy Ivánra is sor kerül. Egyelőre azonban Vészi Endre műveit próbálom elolvasni, legalábbis azokat amik nekem megvannak.
