Van nekem 2 történetem a rövidnadrágról. Szerintem mindkettőről írtam már, de nem keresem meg, inkább leírom még egyszer, szerintem így érdekesebb lesz. Mindkettő a Szovjetunióhoz kötődik. 1971-ben építőtáborban voltam Kazahsztánban. Egy kis faluban laktunk, a tábor körül volt kerítve. Kazahsztánban nyáron nagyon meleg van, a 40 C fok mindennapos volt. A munkához munkaruhát kaptunk, kiszuperált szovjet katonai egyenruhákat. Szabad időben viszont a saját cuccainkat hordtuk Többek között rövidnadrágot is. Aztán a fiúk úgy gondolták elmennek a boltba, rövidnadrágban. Na erről gyorsan lebeszélték őket az ukrán cimborák. Hogy mi történt volna ha kimennek, nem tudom. Ez egy muzulmán vallású település volt, szigorúbb öltözködési szokásokkal. Jogos volt, megértettük.
A másik történet Moszkvában esett meg a kollégiumban. Valamit főztem a folyosóról nyíló közös konyhában rövidnadrágban, pólóban. Egyszer csak megjelent egy fiatal hölgy, egy hallgató és csak annyit kérdezett, hogy miért nem tisztelem a nőket? Én akkor azt hittem klottgatyának nézi a fekete színű rövidnadrágomat és kissé méltatlankodva mutattam neki, hogy ez nem alsónadrág, hanem rövidnadrág. Nem igazán érdekelte a magyarázkodásom. Mérges lettem bementem a centrumba, a GUM áruházban vettem egy melegítő alsót 13 rubelért. Azt mindig lehetett kapni. Ezután soha nem mutatkoztam rövidnadrágban. De belül duzzogtam, pufogtam és prűdnek meg maradinak tartottam őket. Aztán évek teltek el és benőtt a fejem lágya és igazat adtam neki. Ugyanis egy idegen országban mások a szokások mint nálunk. És ehhez alkalmazkodni kell. Nekem is azt kellett volna tennem nem durcáskodni. Igaz, megérettem, hogy nem illik, be is ruháztam a mackó alsóba, de igazából csak évek múlva értettem meg, hogy mennyire igaza volt.
Végezetül következzék egy rövidnadrágos kép abból a bizonyos kazahsztáni építőtáborból:
