Hetek óta tervegzetem, hogy elmegyek a piacra. Tulajdonképpen magam sem tudom mit akartam ott, hiszen azt a keveset amit én megehetek a környező boltokban is beszerezhetem. Mindezek ellenére vágytam a piacra és tegnap el is mentem. Aztán mikor megérkeztem visszariadtam a méretektől, a hatalmas választéktól. El is ment a kedvem rögtön az egésztől. Azért ha már ott voltam csak elindultam befelé. Eljutottam a S. féle húsboltig ahol örömmel láttam azokat a kiszolgáló hölgyeket akiket már itt az Avason is megszoktam korábban. Semmit nem változtak, csak egy kicsit jobban be voltak öltözve, mert itt azért hűvösebb van mint a korábbi helyükön. Az egyikükön a fehér köpeny alatt 3 réteget számoltam meg. Maga S. úr is ott serénykedett ami igazán szép dolog, ő a nagyfőnök, több boltja is van, talán megtehetné már, hogy egy jó meleg irodában üldögéljen. Ha már ott jártam nem tudtam ellenállni és vettem 4 szál hurkát meg egy kilónyi paprikás főtt fejhúst. Hiába, a paprikás főtt fejnek nem tudok ellenállni. Egy darabot akartam csak, egy szép húsosat, de a másikhoz olyan szép nagy fül tartozott, hogy azt sem tudtam otthagyni. Aztán kicsit arrébb egy középkorú házaspár gombát árult, lila pereszkét, vettem tőlük egy kilót. Aztán egy szemközti férfitól még egy kilót. Hogy ne érezzék úgy hogy nincs szerencséjük. Mindhárman kisebbségi polgártárasaink voltak, becsülöm őket dolgosságukért. Az utóbbitól meg is kérdeztem hol szedte, mondta, hogy Tornanádaskán. Hát az nem itt van. És jó korán kimehetett az erdőbe ha 9 órakor már Miskolcon árult.
Ezek után hazafelé indultam, de még útbaejtettem az autókereskedést is ahol a Suzukimat vettem anno és megrendeltem azt a bizonyos hangjelzőt az autómba. Nekem többé ne merüljön le az akkumulátor a rajtafelejtett világítás miatt. Viszonylag kedvező ajánlatot kaptam, úgy hogy jövő hét elején viszem az autót.
Hazaérve elkezdtem a gomba elkészítését. Ezer éve nem csináltam gombapörköltet igazi erdei gombából. Pedig gyerekkoromban rengeteget ettem. A falum a Mátra lábánál van, nagyapámat gyakran elkísértem a Szűcsi erdőbe. Igaz korán kellett kelni, de 10 óra felé már otthon is voltunk, hogy délre az asztalon legyen a finom gombapörkölt. Aztán itt is elmentünk néha gombászni, de ezzel meg az volt a gond, hogy vizsgálat nélkül nem ette már meg az ember, a vizsgálatnál meg mindig ezer ember állt sorba, így aztán leszoktunk a gombászásról is. Meg a piacon való gombavételről is.
Most viszont hatalmas lendülettel vetettem bele magam a főzésbe, mostam, abáltam a gombát, majd következett a pörköltkészítés. Nem kevés munkát adott a 2 kiló gomba de azért úrrá lettem a helyzeten. Sajnos nem olyan mint megszoktam mert kevesebb zsírral csináltam mint kellett volna, de azért finom volt, mégsem a konzerv kínai gomba, vagy ami egy fokkal jobb, a mesterséges körülmények között termesztett csiperke gomba. Ezek a gomba hierarchia alján vannak, a csúcsot nálam az erdei tinorú fajták foglalják el. Azt mondják ma már közel sincs annyi gomba mint korábban. Hát az baj. Azért vannak még jó gombatermő helyek, igaz kicsit messze esnek ide, Oroszországban. Érdemes megnézni az alábbi képeket, fantasztikus mennyiségű gombát láthatunk egy-egy helyen:
http://manfreddan.livejournal.com/316704.html
De van ott más is, például erdei gyümölcsök és a cirbolyafenyő tobozból kifejtett mag, amit az oroszok úgy eszegetnek mint mi a szotyolát vagy makukát. Én is nagyon szeretem, Moszkvában rengeteget ettem. Néha még haza is hoztam.
Ezek után jó nézelődést kívánok, én meg megyek ebédelni. Természetesen gombapörköltet.
