Itt van egy külföldi vendég, nem az enyém, csak besegítek a fordításnál, de nem is ez a lényeg. Tegnap este hármasban vendéglőben voltunk. Gondolom kitalálható, hogy a házigazda volt a harmadik. Jött a pincér, hozta az étlapot. Nézegetem, finomabbnál finomabb dolgokat látok, egyszer csak megakad a szemem a birkapörköltön. Én imádom a birkapörköltet, ha Debrecenben vagy Hajdúszoboszlón járok, ebédre, vacsorára nem is eszem mást, csak birkapörköltet. Ezek olyan 1-2 napos kiruccanások, egy hét után azért csak megpróbálkoznék mással is. Így aztán érthető lehet, hogy ezek után nem nagyon érdekeltek a specialitások (pedig voltak bőven) rendeltem egy birkapörköltet főtt krumplival meg savanyú paprikával. Hát nem jó választás volt. Míg társaim roston sült pisztrángot eszegettek én egy olyan birkapörköltet kaptam amin nem is érződött, hogy birkából készült. Pedig annak érződni kellene. Sok birkapörköltet ettem már, mindnél éreztem a hús jellegzetes ízét. Mondhatnám azt is, hogy annyira megtisztították a faggyútól, hogy azért nem éreztem. Nem így van. A birkapörköltön akkor is lehet érezni a jellegzetes ízt ha nagyon letisztítják. Távol áll tőlem, hogy azt feltételezzem, hogy nem birkából készült, hiszen birkahúst beszerezni ma már nem kunszt. Nem úgy van mint régen, hogy mikor Pesten jártam kiküldetésben látogatást tettem a Garay téri piacon vagy a Dimitrov téri Vásárcsarnokban, hogy beszerezzek egy kis birkahúst. Ma legalább 4 helyet tudok Miskolcon ahol lehet kapni. Valami szakácstrükkre gondolok, ami semlegesítheti a birka ízt. Igaz, annak meg semmi értelme, hiszen ezért az ízért rendel a vendég birkapörköltet, ha nem így lenne beérné a marha- vagy sertéspörkölttel is. Úgy hogy én megjártam tegnap, én is jobban jártam volna a pisztránggal vagy egy magyaros szűzérmével, ami szintén a kedvencem. Egyébként jól vagyok, készülök az egyetemre, meghallgatom az új rektort, utána pedig sorstársaim körében megeszem az idei nyugdíjas ebédet.