Igaz, most elhalasztottam a kárpátaljai kirándulásomat, de én már voltam egyszer arrafelé. Konkrétan Ungváron, a feleségem és a fiam társaságában. Amikor befizettünk egy kétnapos autóbuszos útra én már túl voltam nagyon távoli városokon is. Kétszer voltam Novoszibirszkben, egyszer Szverdlovszkban (ma Jekatyerinburg), aztán jártam Karagandában is, Kazahsztánban. Ez adta az ötletet, hogy ideje lenne már körülnézni itt a szomszédban is, mondjuk Ungváron.
A rendszerváltozás előtt ez nem jelentett nagy nehézséget. Dívott a bevásárló turizmus, az ottani magyarok hozták ide a műszaki cikkeket, mi magyarok meg oda vittünk ezt-azt. Mondjuk mi hárman nem, de a buszon utazók nagy része igen. Ez leginkább akkor derült ki mikor már Ungváron az idegenvezető megkérdezte, hogy ki szeretné megnézni a helyi nevezetességeket, csak mi hárman nyújtottuk fel a kezünket. De hát három emberre tényleg nem érdemes templomokat meg egyebeket felvenni a programba, így aztán mi külön csavarogtunk a városban. Este közös vacsora volt a szálló éttermében, Peti a maga 8 évével nagyon élvezte. Természetesen én is. Jókat ettünk, ittunk, mi a fenétől ne éreztem volna jól magam? Úgy hogy kiválónak értékeltem a kirándulásunkat, olcsón megúsztuk, jól éreztük magunkat és még azt is megnézhettük, hogy élnek magyar testvéreink egy idegen országban. Úgy hogy nem adom fel, elmegyek még egyszer, csak megvárom amíg kicsit nyugalmasabb idők jönnek.
Ez a repülőgép lelövés tényleg nagyon barbár dolog. Még ha tévedés következménye is, mint hírlik. Még nem tudni biztosan kik követték el, de biztos vagyok benne, hogy megfizetnek érte. Én úgy gondolom, hogy a világ minden téren egyensúlyra törekszik. A természettudományoknak köszönhetően már tudjuk, hogy az anyagi világban így van, bízom benne, hogy az anyagi világon túl is. A bűnök nem maradnak megtorlatlanul, csak idő kérése, hogy mikor történik meg. A bűn és bűnhődés legtöbbször párban jár egymással. Még ha a társadalom az utóbbiról nem is mindig értesül.
