Idén nem volt ránk jó idő. Reggel ugyan az induláskor nem esett, de azután majdnem végig, egészen Selmecig. Kis késéssel indultunk, kifelé menet megálltunk a Tescónál, kicsit vásárolgattunk, én is vettem szalámit, kiflit, szombatra kellett, mert akkor nem mentem be a városba, otthon olvastam a szálláson.
De ne ugorjunk annyira előre, maradjunk a pénteknél. A megérkezés után volt egy negyed óránk, hogy átöltözzünk az egyenruháinkba és bemenjünk a városba. Éppen csak pár percet késtünk a temetői koszorúzásokról, ilyenkor koszorúzza meg a magyar delegáció a selmeci professzorsírokat. Ezután következett a várbeli honvéd szobor megkoszorúzása majd az akadémia épületénél folytatódtak a koszorúzások.
Ezután szabad program következett a felvonulás kezdetéig. Volt a társaságnak egy szűk két órája, hogy megebédeljen és megigyon egy-két korsó sört. Én is így tettem, elmentem a "Böhm"-be és megettem egy Beef-stroganoff-ot. Már a felénél jártam amikor eszembe jutott, hogy le kellett volna fényképezni. A maradékot azért csak lekaptam, de nem rakom ide ki, nincs sok értelme, semmi nem változott, úgy nézett ki mint amilyenről a közelmúltban láthattunk képeket. A pisztránggal még rosszabbul jártam, mert ott az egészet megettem mire eszembe jutott a fényképezés. Mert ugye a második fogás ez volt. Mindezeket természetesen az asztalnál nem egyedül ülve ettem meg, az asztalom mellett soha nem volt szabad szék, sőt még kölcsön is kellett kérni időnként a szomszéd asztaloktól. Aztán csak kiürült az asztal egyszer, a többiek elmentek felvonulni. Én nem mentem mert nekem nagyon hosszú ez a felvonulás leülés nélkül. Még a fele is az lenne. Így aztán megettem a sztrapacskámat is. Közben megint akadtak társaim akiknek szintén hosszú volt a felvonulás útvonala, velük sörözgettem amíg oda nem ért a menet az étteremhez. Akkor kimentem és megnéztem a mieinket. Nagyon sokan voltak, többen mint tavaly, az ének is jobb volt, összehangoltabb, érdemes volt előtte még itthon rászervezni. A felvonulás utáni evés-ivás tartott 11-ig, akkor elindultunk a szállásunkra, ami 15 kilométerre volt a várostól.
Másnap a fiatalok bementek a városba, én meg olvastam. Este szakestély volt, ez elnök felkért egy vidám felszólalásra, ez rendben meg is történt. Volt éjfél mire lefeküdtem. Ahogy másnap hallottam a fiatalok reggel 4-ig fel voltak. Vasárnap szép komótosan keltünk, aztán reggeli után el is indultunk haza. Én kocsival jöttem, az egyik kolléga hozott el, rendben hazaértünk, mi is meg a hallgatók is.
Összegezve minden jó volt, de azért a rossz időjárás nagyon rányomta a bélyegét a 3 napra. Meg is fáztam, ez leginkább köhögés, de társul mellé egy kis nátha is. Kortyolgatom a Neo citránt és bízom a mielőbbi gyógyulásban. Találtam a Facebook-on néhány képet, talán feldobja ezt a kissé savanyúra sikeredett írást valamelyest. De hát ebben a betegségben nem igazán vagyok feldobódva. Minden bajom van. De azért élek. :)
