Már másodszor látom ugyanazt az egyik egyetemi kereszteződésben. Arról a kereszteződésről van szó, ahol ha az egyetemről jövünk egyenesen Lidl felé lehet menni, balra át a hegyen Diósgyőrbe, jobbra pedig a városba illetve Tapolcára. Amit láttam az pedig nagyon lehangoló volt. Egy kiskutya volt a kereszteződésben, amely időnként kiválasztott egy-egy éppen elinduló kocsit és szaladt mellette egy darabig. Aztán egy idő után feladta, visszajött és várt egy újabb autóra, amellyel szintén együtt futott egy darabig.
Amíg vártam a zöldre háromszor ismétlődött meg a jelenet. Úgy gondolom szegényt itt dobhatták ki egy kocsiból, ő meg nem érti a dolgot, így aztán időnként a kiválasztott kocsi után szalad, amíg rá nem jön, hogy ez nem fogja őt felvenni. Feltevésemet bizonyítani látszik, hogy a kereszteződést nem hagyta el, ami viszont elég veszélyes hely egy kutya számára. Ugyanúgy mint egy ember számára is. Szerintem nem is élte túl. Mint ahogy az a másik sem, amelyet egy-két hónapja láttam ugyanott, ugyanilyen helyzetben. Nem hiszem, hogy ugyanaz lett volna. Miért jött volna vissza ha már egyszer máshol próbált felszínen maradni? Sajnos szerintem itt két kutyáról van szó.
Szomorú dolog ez. Mióta Morzsit és utódait megismertem sokkal érzékenyebb vagyok a kutyasorsok iránt. Sokkal együttérzőbb vagyok ha bajban látom őket. És egyre jobban megvetem azokat akik így bánnak egykori kedvencükkel. Szívesen kívánnék minden rosszat annak aki kitette, de az nem igazán elegáns és ízléses dolog. Így csak magamban kívánok minden rosszat neki. Nagyon rosszat. Remélem ki is jut majd belőle az ilyen lelketlen embernek.
