Mikor Ferihegyről írtam eszembe jutott, hogy meg kéne írni ezt a történetet is, íme most eljött az idő. A nyolcvanas évek elején történt amit itt leírok, amikor még nem volt nagy gyakorlatom a repülésben. Moszkvából repültünk hazafelé, jó utunk volt, igaz, a leszállás előtt nem csak azt mondták be hogy hány fok van, hanem azt is, hogy Ferihegyen erős szél fúj. De az is lehet, hogy ezt nem is bemondták, hanem én hallottam a légi utaskísérőktől. A lényeg, hogy én emiatt elkezdtem kicsit félni, odafigyeltem mindenre.

Az ablak mellett ültem, egyszer csak ereszkedés közben - már a földhöz elég közel - azt vettem észre, hogy kijön a futómű, aztán egy kis várakozás után szépen vissza is megy, közben meg felbőgnek a hajtóművek. Én meg arra gondoltam, hogy a pilóta meggondolhatta magát és nem szállunk le Ferihegyen, hanem megyünk tovább Bécsbe vagy Pozsonyba, ezért húzta vissza a futóművet, a hajtóművek meg azért zúgnak olyan hangosan mert szeretné felkapni a gépet. Én viszont azt láttam, hogy ez már nem sikerül, a magasság egyre csökken, aztán megint kijönnek a futóművek. No mondom nem tudunk felemelkedni, leszállunk. Megnéztem mi van alattunk, hát szántóföld mindenütt. Mondom magamban erre fogunk leszállni? Aztán a következő gondolatom az volt, hogy itt még tűzoltók sincsenek. Közben egyre lejjebb ereszkedtünk és még mindig csak mezőgazdasági földeket láttam magunk alatt. A veríték ugyan nem vert ki, de tényleg azt hittem, hogy kényszerleszállást csinálunk a vecsési káposztaföldeken.

Aztán egyszercsak megláttam magunk alatt a repülőtér betonját. Képzelheti a kedves olvasó, hogy megörültem neki. Aztán mikor begördültünk az épület közelébe a két határőr nadrágszárán, meg azon, hogy mindketten a sapkájukat fogták megállapíthattam, hogy nem volt túlzás mikor azt mondták, hogy Ferihegyen nagy szél van.

Később aztán rutinosabb repülő lettem,  akkor már tudtam, hogy a futóművet mindig kiengedik próbaképpen, hogy a pilóta meggyőződhessen arról, működőképes-e.  Nagyon bölcs dolog, igazuk van. Ne akkor kelljen kapkodni amikor már földközelben vannak. Volna még egy ferihegyi történetem, de azzal még várok, elég húzós dolog. De ahogy magamat ismerem el fogom mondani. :)