Gyönyörűszép napos idő van Miskolcon, illik az ünnephez, a naphoz amikor a nőket ünnepeljük. Valamikor régen a rendszerváltás táján volt ugyan egy kis megtorpanás, hogy most akkor mi lesz a nőkkel? Ezután is ünnepeljük őket? Erre helyenként még a nők maguk is rásegítettek rosszul értelmezett öntudatosságukkal valamint politikai okokból kifolyólag, aztán csak győzött a józan ész. A szakszervezeti bizalmiak továbbra is megvették a virágokat, a kólát, a ropit, a főnökök pedig átnyújtották ezeket a virágokat egy kis munkahelyi ünnepség keretében. Legalábbis nálunk a tanszéken. És örültünk, hogy felköszönthettük női munkatársainkat, akik nélkül sokkal nehezebben boldogultunk volna a feladatainkkal. Akik nem csak munkatársaink voltak, hanem mély empátiával rendelkező barátok is, amikor arra éppen volt szükség. Nőket ünnepelni tehát jó, ezért is örülök, hogy fennmaradt ez az ünnep, hogy a férfitársadalom őszinte szívvel és most már minden felülről való kezdeményezés nélkül köszönti a környezetében élő nőket.

Én viszont most azokat a hölgyeket, lányokat és asszonyokat köszöntöm, akik időnként vagy rendszeresen benéznek ide és kitüntetnek érdeklődésükkel. Nem nagy szavak ezek, tényleg így van. Ma annyi minden olvasható és nézhető az Interneten, hogy tényleg kitüntetésként éli meg a blog író ha valaki elolvassa írásait. Szeretettel köszöntöm őket és köszönöm a figyelmüket. :)