Az elmúlt 2 napban nem sokat ültem számítógép előtt, ugyanis vendégünk volt. A többes szám azért van, mert ketten fogadtuk a távolról jött vendéget és feleségét. A társam egy évfolyamtársam volt, ő is jó barátságban van vendégünkkel, bár ő másik tanszéken volt. De kezdjük ez elején.
39 évvel ezelőtt megjelent a tanszékünkön 2 fiatalember a Szovjetunióból, azzal, hogy megpályáztak két ösztöndíjas helyet a tanszékünkön és itt szeretnék megcsinálni a kandidátusi disszertációjukat. Kicsit szokatlan volt a dolog mert ez fordítva volt szokásos, azaz, hogy a magyar fiatalok utaztak a Szovjetunióba, hogy ott szerezzenek tudományos fokozatot. Mint írtam ez ebben a formában nem volt szokásban, nem is hallottam róla, hogy ilyen lett volna. Így aztán tényleg érdeklődéssel néztünk a dolgok elébe. Persze semmi különösebb érdekességnek nem lehettünk tanúi, mindketten szorgalmasan végezték a dolgukat, mi meg segítettük őket ha kellett. Közben meg össze is barátkoztunk. Főleg ezzel a cimborával, aki az elmúlt két napban itt volt. Mivel nős volt, egy év múlva megérkezett a feleség is, egy igencsak szép és bájos fiatalasszony. Mivel gépészmérnök volt, neki is akadt munka az egyetemen. Aztán letelt a 3 év, kellett még egy kis haladék, azt is megkapták és 4 év után mindketten sikeresen megvédték kandidátusi disszertációjukat, amiért becsületesen megdolgoztak. Ezután hazautaztak, nem is találkoztam Szergej barátommal 2006-ig. Akkor Budapesten voltak egy konferencián és leugrottak néhányan egy pár órára Miskolcra. Írtam is róla, 2008-ban, itt elolvasható. Az írás vége felé található a megfelelő rész. Ekkor a tanszéken beszélgettünk vagy két órát, majd kiugrottak még a Barlangfürdőbe egy kicsit fürödni. Gondolom leginkább a társak kedvéért.
Aztán megint évek teltek el, amikor is néhány hete írt, hogy intézi a vízumot, egy hetet töltenek Magyarországon, leginkább Budapesten, de szívesen leruccannának egy napra Miskolcra is. Természetesen megörültem, aztán rábeszéltem, hogy jöjjenek inkább 2 napra. Egy nap semmire nem elég. És így is lett. Hétfőn délelőtt érkeztek, tegnap este utaztak el. Hétfőn a tanszéki kollégákkal találkoztak meg a fentebb említett kollégával aki egy másik tanszéken húzott le 40 évet, viszont a kollégiumban együtt laktak annakidején. Késő délután kivittük őket Lillafüredre, este ott vacsoráztunk.
Másnap délelőtt fürdőztek egyet a Termálfürdőben, én addig gyógytornán meg fizikoterápián voltam a térdeimmel. Ezután egy tanszéki kolléga vendégeiként ebédeltünk Diósgyőrben. Ezután következett egy tartalmasabb városnézés majd elutaztak Budapestre. Én egy kicsit elfáradtam, leginkább a térdeim miatt, de jól vagyok. Örülök, hogy 35 év után vendégül láthattam őket. Aranyos, kedves emberek, öröm volt velük együtt lenni. Hívtak Kurszkba is, de hát az már messze van nekem. Viszont Moszkvába még készülök, ott biztos találkozunk.
Hát ez volt velem a 2 napban. Most még megint elfoglalt leszek, péntektől várható egy kis szusszanásra lehetőség. Még annyit, hogy itt lehet látni egy fényképet róla, biztos vagyok benne, hogy az olvasóim is szimpatikus embernek fogják találni. :)
