Örömmel jelentem, hogy megkerültem. Szerdán néhány kollégával együtt elutaztam Balatongyörökre a szokásos évi konferenciánkra és péntek este jöttem haza. Mindezt megfejeltem még egy szakestéllyel is. A ház előtt csak átpakoltam a cuccaimat a kocsimba és mentem is tovább a szakestély helyszínére, ahol feladatom is volt, én tartottam az úgynevezett Vidám poharat, ami tulajdonképpen egy vidám tárgyú felszólalás.
Visszatérve a konferenciára, ez egy jól bejáratott rendezvény. Minden alkalommal ugyanabban a szállodában vagyunk, itt étkezünk, itt lakunk és az előadások is itt vannak. A szakmai színvonalat neves előadók biztosítják, idén például az első 3 előadást egy akadémikus professzor, egy nagy külfejtéses bánya igazgatója és egy miniszteri biztos tartották. A többi előadó is a szakma elismert képviselői voltak. A hazai előadókon kívül már hagyományosan előadtak az Erdélyből, Lengyelországból és Szerbiából érkezett barátaink is. Egy svéd cég képviseletét egy olyan magyar kolléga látta el, aki korábban kohászként 35 évet húzott le egy kassai kohászati üzemben és jelenleg egy Nyugat-Magyarországi városunkban él.
Ennek a mi bányagépész- és bányavillamossági konferenciánknak van egy különleges tulajdonsága, hogy a résztvevők nagy része minden évben ugyanaz. Nagy részét írtam, ami azt jelenti, hogy mindig vannak olyanok is akik először jönnek el, őket is örömmel fogadjuk, bízva abban, hogy megtetszik nekik az a baráti légkör amit a helyszínen tapasztalnak és a következő évben is visszatérnek. Többnyire ez így is van.
A szokásomtól eltérően most nem az evéssel kezdtem a beszámolómat, ami tudatos volt, azt szeretném érzékeltetni, hogy azért itt nem az evés a lényeg. De azért az is fontos. Szerintem ha az ember éhes és szomjas nem arra figyel, hogy mi hangzik el elől az előadói pulpituson, hanem hogy mikor eszünk már. Hát itt ez nem így volt, jól tartottak bennünket, mint mindig.
Az érkezés estéjén svédasztalos vacsora várt bennünket, meglehetősen nagy kínálattal. Én egy kis tányér csülkös pacallal indítottam, majd megkóstoltam valami sajttal házasított sültet is bundában amihez egy gombás és fűszeres szósz is tartozott. Köretként olyan 5-6 cm átmérőjű krumplilángos félék voltak. Finom volt ez is. Aztán mivel az első adag a kistányér miatt éppen csak egy leheletnyi volt visszatértem ismét a csülkös pacalhoz, most már egy rendesebb tányérral. Egyébként a kistányér csak azért került a kezembe mert nem figyeltem oda és az első kanálnyi pacal már rajta volt amikor észrevettem. Ezután a fogyókúrámra gondolva már csak néhány süteményt ettem. A hátralévő időben már csak a reggelik voltak svédasztalos rendszerben, itt sem estem a mohóság bűnébe. Szót kell még ejtenem a csütörtök esti baráti találkozóról, ami bőséges ételkínálatot valamint finom borokat jelent, mindezt baráti társaságban elfogyasztva. Vacsora után a társaság kitartóbb része énekelni gyűlt össze, én ezeken már nem szoktam részt venni, leginkább a lustaság okán. Essék még szó a szünetben felszolgált lángosról amelyhez kis tálkákból mindenki maga vehetett fokhagymát (nem fokhagymás lét), tejfelt és reszelt sajtot. Természetesen megfulladni sem kell ezekben a lángosokban, van mivel leöblíteni.
Ha már az öblögetésnél tartunk, én minden évben tetemes mennyiségű bort, sört és konyakot kapok a külföldi barátaimtól, ezek ki szoktak tartani egy darabig. Idén fordult elő először, hogy a hét decis konyakot nem tudtam mind meginni, még a tavalyiból megvan a fele. Hiába no, én is öregszem.
Mint írtam az elején péntek este szakestély volt, szerintem jól sikerült, jól éreztem magam. Tegnap meg lustálkodtam, bár a boltba elmentem, nem volt itthon már semmi. Kicsit elfáradtam az elmúlt napokban, igen vágytam rá, hogy minden kötöttség nélkül csak úgy ellegyek. Hát ez volt tegnap. Egyelőre ennyit gondoltam, hamarosan jelentkezem más témával.
