A mai írás egy kicsit bulváros, de szerintem érdekes is. Ráadásul könnyen emészthető, mert jóformán csak képekből áll. A címben említett 250 kilós angol repülőbombát csatornamunkálatok közben Münchenben találták a Deutsches Museum mellett. Azért nem semmi, hogy 70 évvel azután, hogy véget ért a háború még mindig gondot tudnak okozni ezek második világháborús bombák.
Röviden a történet: miután megtalálták a bombát kiürítették az épületet és jöttek a tűzszerészek akik megvizsgálták és megállapították, hogy a helyszínen nem tudják hatástalanítani. Húztak elé egy fehér paravánt, gondoskodtak az őrzéséről és elmentek, majd este visszajöttek érte. Sajnos az elszállítás után sem boldogultak vele, az elmúlt évtizedek szétszedhetetlenné tették, így most a terv az, hogy egy bunkerben elektronikus fűrész segítségével feldarabolják, bár a szövegben az szerepel, hogy felrobbantják.
Javaslom ezek után nézzük végig a képeket a Bild tudósítása alapján:
Az első képen a rendőröket látjuk, a harmadikon pedig a múzeum alkalmazottait amint kiterelték őket az épületből. A negyedik képen pedig a fehér paravánt, amely mögött a bomba van.
Én egyébként voltam ebben a múzeumban a nyolcvanas évek elején. Életünkben először voltunk a feleségemmel a vasfüggönyön túl. Konkrétan Ausztria és az Nyugat-Németország volt a cél. Nyár volt, nagy meleg. Úgy döntöttünk, hogy elmegyünk az Isar partjára kicsit hűsölni. El is indultunk az Állatkert melletti kempingünkből a Trabantommal. Fél úton járhattunk amikor kaptunk egy defektet. Kiszálltam, megszemléltem és felnéztem az égre. Aztán körülnéztem és tőlem 50 méterre felfedeztem egy kis épületet amire az volt írva, hogy Reifen service. Hát nekem éppen ez kellett, egy gumi szerviz. Be is adtam a kereket, mondtam, hogy estefelé visszajövünk érte.
Ezek után valahogy nem volt kedvünk már napozni menni, helyette elmentünk a fenti múzeumba. Nem bántuk meg, tényleg egy fantasztikus gyűjteményt láthattunk. Látszott az egészen, hogy van pénz. Két kiállítás tetszett legjobban: az egyik egy modellvasút volt a másik pedig a nagyfeszültséggel foglalkozó kiállítás. Itt aztán csattogtak az elektródák között a száz kilovoltok. Impozáns látványt nyújtottak. Hát ez jutott eszembe a bomba kapcsán. Ja igen, a javítás 20 márkába került, ami azért akkoriban nekünk magyaroknak sok pénz volt. Összehasonlításul megírom, hogy a kettőnk múzeumbelépője 8 márka volt. Szívtam is a fogam a 20 márka miatt.
