Régi adósságomat törlesztem ezzel az írással. Másfél évvel ezelőtt, amikor a tudományos minősítések régebbi (de nem túl régi) rendszeréről írtam utaltam rá, hogy hamarosan írok majd a ma érvényes eljárásokról is. Azóta közel másfél év telt el de nem került rá sor. Ennek oka az volt, hogy olyan változások álltak elő a felsőoktatásban, amelyek nem növelték bennem az ambíciót a folytatás megírására. Megmondom őszintén a hozzászólások sem nagyon ösztökéltek arra, hogy befejezzem a témát. Most jutottam el oda, hogy ez így félmunka, igenis meg kell írni a folytatást és lezárni a kérdést.
A hozzászólásokhoz csak annyit tennék hozzá, hogy évtizedeken keresztül tanítottam egyetemen, tehát volt alkalmam figyelemmel kísérni ezeknek a fokozatoknak a megszerzését. A hozzászólók között voltak olyanok is, akik joggal marasztaltak el. Hibáztam például amikor azt írtam, hogy a Dr. med., Dr. dent., Dr. jur. és Dr vet. azt jelentik, hogy ezek orvosok, fogorvosok, jogászok, illetve állatorvosok, és ezzel jelzik, hogy a egyetemi doktori fokozatuk is van, tehát nem alapból kapták meg a doktori címet a diploma mellé, hanem még pluszt is nyújtottak ezért. A valóságban ezek pontosan azt jelentik, hogy ők orvosok, fogorvosok, jogászok és állatorvosok, semmi többet. Most már van Dr. pharm. is, ők a gyógyszerészek. Többen számon kérték a precizitást. Az a helyzet, hogy nem tudományos igényű dolgozatot írtam, hanem egy - a laikusok számára is érdekes és érthető - tájékoztatást, amelynél viszont a terjedelem és az olvasmányosság miatt engedményeket tettem a teljeskörűség terén. Valahol meg kellett húznom a határt, egy blogbeli írás nem lehet 3-4 oldal, és nem hemzseghet a paragrafusoktól. Viszont amit leírtam az mind igaz, kivéve a fentieket. Ezek után nézzük meg, mi is a helyzet manapság.
Az új minősítési rendszer az úgynevezett doktori képzésen alapul. Ez azt jelenti, hogy aki tudományos fokozatot szeretne (PhD) jelentkezik valamelyik doktori iskolába (ezek túlnyomórészt egyetemeken működnek) és ha felvételt nyer elkezdheti doktori tanulmányait. Vagyis tárgyakat vesz fel mint az egyetemen, ezeket lehallgatja, vizsgázik, folyamatosan publikál, előadásokat tart konferenciákon és szimpóziumokon, röviden tudományos munkát végez. A doktori képzés nappali tagozaton 3 év volt, levelező tagozaton 4 év. A nappali képzés ma már egy évvel több. A jelölt egyéni úton is felkészülhet a fokozat megszerzésére. A nappali képzés alatt ösztöndíjat kap. A doktorandusz az, aki részt vesz a doktori képzésben és hímnemű. Lányok és asszonyok esetében a doktoranda a helyes, ha precízek akarunk lenni, bár ez nem túl gyakori, inkább használják az előzőt mindkét nemre vonatkozólag.
A tanulmányi kötelezettségek teljesítése után következik a doktori szigorlat, majd a disszertáció megvédése. Amennyiben ez is sikeresen lezajlik az illetőnek az egyetem PhD fokozatot adományoz, amely már tudományos (doktori) fokozatnak számít. Vagyis optimális esetben egy fiatal ember 28-29 éves korára tudományos fokozattal rendelkezhet neve elé oda kerül a Dr. Ezután ha egyetemen vagy tudományos kutató intézetben dolgozik kinevezik vagy adjunktusnak vagy docensnek. Kutató intézetben tudományos munkatársnak vagy főmunkatársnak. Adjunktusnak már az abszolutórium megszerzése után is kinevezhető, tehát amikor még nem védte meg a disszertációját.
Újabban itt is változások vannak. Vannak egyetemek ahol már az adjunktusi kinevezéshez is szükséges a PhD fokozat megszerzése. A docensihez pedig már nem elég a PhD fokozat, szükséges hozzá a habilitáció is. A habilitáció kicsit régebbi találmány, ez tulajdonképpen az oktatási képesség bizonyítását jelenti, jelentős (publikációkkal bizonyított) tudományos tevékenység szükséges hozzá, valamint a jelöltnek be kell bizonyítania, hogy két idegen nyelven képes előadás tartására. Tehát mint látjuk a habilitációs eljárás az előrelépés lehetősége az egyetemeken. Valóban így van, ez után lehetett illetve lehet valakit kinevezni egyetemi tanárrá, vagy más néven professzorrá.
Professzor illetve egyetemi tanár lehetett illetve lehet az oktató vagy kutató más módon is. Ehhez egy úgynevezett nagydoktori disszertációt kell készíteni és megvédeni. Újabban azonos szintű tudományos elismerés az akadémiai doktori cím, ami már nem fokozat. Megszerzéséhez viszont ugyanúgy szükséges egy nagydoktori szintű disszertáció sikeres megvédése. Közülük kerülhetnek ki az akadémikusok. És ez a tudományos pálya csúcsa.
Végezetül essék szó arról is mi lett a korábban megszerzett fokozatokkal. A kandidátusok kérésükre megkapták a PhD. fokozatot. Az egykori egyetemi doktorokkal kicsit bonyolultabb volt a helyzet. Közülük azok akik egyetemi doktori fokozatukat summa cum laude minősítéssel szerezték (tehát a legkiválóbbak) lehetőséget kaptak, hogy korábbi disszertációjukat átminősíttethessék PhD disszertációvá és ezzel tudományos fokozatot szerezzenek. Ennek módja azért különbözött egyetemenként. Nálunk egy elég komoly eljárás volt. Újra kellett írni a disszertációt és a nyilvánosság előtt meg is kellett védeni. Teljesen úgy nézett ki mint egy kandidátusi vagy egy PhD védés. Még büfé is volt a végén.
Azt hiszem végére értem a sorozatnak. Mivel egy blogbeli írásról van szó ezúttal sem törekedtem a teljességre. Egy általános képet akartam adni a jelenlegi tudományos minősítési rendszerekről. Nem írtam a magántanárokról, elég kevesen vannak, ugyanez igaz a kutató professzorokra is. A későbbiekben még sok egyetemi címet egyebet be fogok mutatni, de ezek már rövid írások lesznek. Például meg fogom mondani mit is jelentenek az alábbiak egy név környezetében: Professor emeritus Dr. hc. mult. Dr. Szabó Béla D.Sc.
