Tegnap lazacot vacsoráztam. Nem olcsó dolog a lazac, nem szoktam én drága dolgokat enni, de legutóbb mikor a Lidl-ben jártam igen megkívántam. Szeretem a füstölt lazacot, egy vékonyabb szelet kenyeret megkenek vajjal, arra rárakok egy szeletet, isteni eledel. Na ez jutott eszembe amikor megláttam a hűtőpultban. Nekem ha evésről van szó az agyam kikapcsol, helyesebben inkább átvált arra a részre ahol az evéssel kapcsolatos dolgok vannak és csak az a rész működik. Tehát megláttam, elképzeltem és már nyúltam is utána. Meg sem néztem rendesen, hiszen nyilvánvaló volt, hogy szeletelt füstölt lazac lehet az átlátszó fólia alatt. Hazajőve betettem a hűtőbe és vártam az alkalmas pillanatot. A lazachoz nyugodt körülmények kellenek, nem lehet elkapkodni. Mint írtam drága dolog, meg kell adni a módját, hogy megtérüljön a befektetett pénz.
A vásárlást követő második napon megnéztem a lejáratát, volt még majdnem egy hét, így aztán szépen visszaraktam mivel elég sok olyan ennivalóm volt amit ideje volt megenni. Tegnap aztán úgy éreztem eljött a lazac ideje. A vajat már vacsora előtt kiraktam a konyhaasztalra, hadd legyen könnyen kenhető. Ugyanezt tettem a mélyhűtőből kiszedett szeletelt kenyérszeletekkel is. Valami teljes kiőrlésű valami volt, de itt most a lényeges az volt, hogy szép vékonyra voltak szeletelve. Ezután visszatértem a szobába, hadd engedjenek ki.
Jó egy óra múlva láttam neki a vacsorának. Felvágtam a fóliát és kissé meglepődve láttam, hogy nincs felszeletelve, hanem egy szép darab hallal állok szemben. Semmi baj, gondoltam, van kés a háznál és kezdetnek levágtam belőle egy vékony szeletet, ráhelyeztem a vajas kenyérre és beleharaptam. Csodás íze volt, pont olyan milyent szoktam érzeni ha ilyen felelőtlen dőzsölésre adom a fejem. A füstölt ízt ugyan nem érzetem, de elintéztem azzal, hogy kevésbé van megfüstölve. Aztán megettem a következő szeletet is, azt azt követőt is, meg még vagy hármat. Egészen jól laktam, elégedetten dőltem hátra a széken. Szórakozottan kézbe vettem a kiürült dobozt, hogy elolvassam melyik vidéken is úszkált ez a kiváló lazac amíg abban a helyzetben volt, hogy úszkálhasson.
Mikor az első sort elolvastam már láttam, hogy baj van. Nem is nagyon olvastam tovább, a lényeget már tudtam. Ez a lazac szelet ugyanis nyers volt, ajánlott felhasználási módja pedig a grillezés vagy egyéb módon való sütés, legalább 20 percig. Nagyot nyeltem, nagyjából úgy éreztem magam mintha egy még élő valamit nyeltem volna le, de aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg ettem én már ilyet Mályiban néhány éve. A különbség annyi, hogy akkor nem olvastam el mi van a dobozra írva hanem szó nélkül kidobtam. Nem is aggódtam az egészségemért. Most, hogy a szemétből kiszedtem a dobozát és elolvastam, hogy mi van ráírva már egy kicsit igen. Főleg, hogy nyersen nem szabad fogyasztani meg, hogy jól meg kell mosni. Konkrétan az nyugtalanított, hogy vannak húsok amelyeket sütve vagy erősen megfőzve szabad fogyasztani, arra gondoltam ez a lazac nem-e ilyen véletlenül? Aztán eszembe jutott az a Mályiban megevett lazac és kicsit megnyugodtam. Azért egy kis aggodalom maradt bennem, bár már 24 óra is eltelt. Viszont úgy döntöttem, hogy ezek után kipróbálom sülve is. Igaz nem grillen, szerintem nincs ebben annyi zsír, majd valahogy másképpen. Például serpenyőben.
Ha meg már Mályi szóba jött van egy fényképem egy rendes ottani ebédről, ha megúszom ezt a lazac kalandot legközelebb elmesélem, milyen is volt egy jobban sikerült ottani ebéd. Amikor megadtam rendesen a módját. És azért bízom benne, hogy ennek a lazac vacsorának nem lesznek következményei. Hiába no, máskor figyelmesebbnek kell lenni. Egyébként Norvégiából származik, Románián keresztül jutott el hozzánk.
