A Menzabizottság a szocializmus egyik demokratikus intézménye volt az egyetemen. Tagjai többnyire hallgatók voltak egy fiatal oktató vezetésével. Hogy hogyan működött arról nem tudok beszámolni mert addig én nem jutottam el, de úgy tudom mások sem. A dolog ott halt meg, hogy a részvételt egy székletvizsgálathoz kötötték.
Én elég szemérmes ember voltam, egy darabig csak halogattam, aztán már biztos voltam benne, hogy nem fogok elmenni. Elképzelhetetlennek találtam, hogy én becsomagoljak egy adagot és beállítsak vele valami laboratóriumba. Lehet, hogy a menza vezetőség is tudta, hogy semmi baj, ha a tagok meghallják ezt a székletvizsgálatot nem nagyon lesz aki vállalkozik rá. Végül ma sem tudom, hogy lett-e ebből a bizottságból valami, mert kérdezni nem mertem, tudva azt, hogy akkor szóba kerülhet az is mikor viszem már a papírt. Így aztán ez a menzabizottsági tagságom szépen kimúlt még mielőtt beindulhatott volna.
Pedig biztos jó kajákat ehettünk volna, az akkori menzafőnök nem volt kispályás, nagyon jól tudta, hogy kit kell fejedelmi módon megebédeltetni. Mivel jól tudtam oroszul gyakran kértek egyetemi vezetők is tolmácsolásra, Sz. S. bátyám mindig derekasan kitett magáért. Abban is biztos voltam, hogy a ceruzája sem fogott vastagon. Behozta ő ezt máshol. Biztos vagyok benne, hogy a Menzabizottság is azzal kezdte volna a szemlét, hogy jól beebédelteti. Aztán meg már rendes ember nem kekeckedik, tessék lássék módon megnéz egy-két dolgot aztán jó napot. De hát ezt - mint írtam - soha nem tudhattam meg, mert megszöktem emiatt a fránya székletvizsgálat miatt.
Ami egyébként korántsem volt annyira macerás mint én gondoltam. Legutóbb írtam, hogy bizonyos tárgyalások után egy vastagbél tükrözést sikerült felcserélnem egy székletvizsgálatra, akkor megismertem az eljárást. Adtak egy 3 részből álló lapos, műanyagból készült kör alakú tárolót, amelynek közepében van egy szintén kör alakú kis része, oda kell elhelyezni a szintén mellékelt kiskanállal egy lencsényi mennyiséget 3 napon keresztül. Aztán szépen lezárni a tetejét és várni a következő napot. Teljesen higiénikus és esztétikus volt, egyáltalán nem volt kínos beadni azon a bizonyos kis ablakon. Ha én ezt a menzabizottsági tagságom idején tudom biztos, hogy nem futamodom meg és kieszem vagyonából a menzát. Hogy teljes legyen a kép elmondom még, hogy mielőtt a 3 napos mintavételre sor került volna 3 napig kerülni kellett bizonyos ételek fogyasztását. Hát ennyi volt olyan 20 éve ez a vizsgálat.
Most benéztem az Internetre, hogy keresek egy olyan edénykét amilyenről írtam. Nem találtam, de találtam sok mást, sokkal modernebbet, korszerűbbet. Érdemes másoknak is benézni. Én például itt jártam.
Hát így alakult az én menzabizottsági tagságom. A vezetője egyébként az Elektrotechnika Tanszéken dolgozott, emellett kiválóan orgonázott. Leginkább templomokban lépett fel. De mérnökemberként épített is orgonákat. Aztán valamikor elment az egyetemről, nem tudom mi van vele. Az élelmes menzafőnökünk néhány éve halt meg, Isten nyugosztalja. Akkor nem nagyon kedveltük mert azt hittük rossz az ellátásunk. Mai szemmel ez már nem így látszik. Igaz, azóta sok víz folyt le a Szinván is.
