A hét utolsó két munkanapjain kimozdultam, nem egyedül, kollégákkal voltunk együtt. Dolgoztunk, de ha már dolgoztunk megérdemeltük a rendesebb ebédeket és vacsorát is amiben nem is volt hiány. Mielőtt hazaindultunk volna megálltunk ebédelni a Paksi halászcsárdában. Kellemes hely, nekem ugyan a Duna háttal volt, de így is. Halászlevet rendeltem és harcsapaprikást. A paksi halászléről nekem kellemes emlékeim vannak.
Régen még a virágzó szocializmusban Pécsről hazafelé jövet (szintén megérdemeltük, mert Pécsett keményen dolgoztunk, a bánya köteleinek állapotát ellenőriztük) vagy itt álltunk meg vagy Dunakömlődön. Mindkét helyen kiváló halászlét főztek, mindkét helyen lehetett venni elhozatalra is, az sem volt baj ha nem volt nálunk befőttes üveg, adtak. Szóval régi emlékek is kötöttek a helyhez, úgy hogy különös izgalommal vártam a halászlét. Mielőtt azonban azt kihozták volna, azoknak akik halászlét rendeltek hoztak egy-egy gyönyörű szép piros partedlit is. Nem szokás ez a hazai éttermekben, úgy hogy nagyra értékeltem ezt a figyelmességet. Fel is kötöttem és most már csak az evésre kellett figyelnem.
Megmondom őszintén én más alkalmakkor is feltennék egyet, akár azt is amit magammal vinnék, mert azért egy fehér inget könnyű leenni. Aztán ott van még a nyakkendő is. És ezzel nem csak én vagyok így, gyakran látok másokat is amint egy vadpörköltes ebéd vagy vacsora után a nyakkendőn ott látható néhány csepp. Meg az ingen is. Egerben fordult elő tavaly a Bányász-Kohász-Erdész Találkozón, hogy én már jöttem el mikor láttam, hogy az éppen vacsorázó kolléga jól összecsöpögtette a nyakkendőjét. Levettem az enyémet és odaadtam neki. Néhány órára még érdemes volt kicserélnie. Másnap persze visszakaptam. Hát így vagyok én ezzel a partedlivel, szeretem ha van rajtam valami ilyesmi.
Most benéztem az internetre, hogy keresek egy jó képet, meglepődve láttam, hogy jóformán csak kisbabáknak valók vannak. Pedig a felnőtteknek sem ártana. De legalábbis nem kellene megrökönyödni ha valaki a szalvétát begyűri az ingnyakába. Egyszer régen ezt csináltam, kolléganőm meg is rótt érte. Azóta nyilvános helyen nem csináltam többé. Viszont ha a vendéglőben adják az más. Ezért örültem ott Pakson ennek a meglepetésnek. Itt ugyan egyformák voltak ezek a ruhadarabok, de lehetnének különbözőek is, különféle vicces feliratokkal is. Egy érkező vidám társaságot feldobhatnának ezek a vicces felíratok, mindjárt jobban indulna az este. Na de nem akarok én ötleteket adni a vendéglősöknek, rájönnek ők erre maguktól is.
