Vannak dolgok amikről egy idő után leszokik az ember. Így vagyok én a tojásrántottával és a fröccsel. Régebben szerettem a tojásrántottát, mostanában hónapok telnek el hogy nem csinálok. Pedig isteni tokaszalonnáim vannak a hűtőben, semmibe nem telne leszelni 1-2 szeletet, beledobni egy lábasba, kicsit megsütni, rádobni 2-3 tojást és már kész is lenne. Még savanyú cseresznyepaprika is akadna hozzá a hűtőben. Nem is lenne drága, de valahogy nem kívánom. Gyanítom lehet, hogy a lustaság az oka. Egyszerűbbnek tűnik 1-2 debrecenit vagy virslit beledobni forró vízbe, aztán megenni.
A fröccs megint érdekes dolog. Legalább egy éve megvettem 2 üveg közepes kategóriájú bort, itt állnak a beépített szekrényben, az egyik fehér a másik vörös, szerintem már rám is pumpósodtak. Pedig korábban jól esett a nagy nyári melegben egy-egy pohár hosszúlépés. Néha még újra is töltöttem a 3 decis poharat, később meg eleve félliterest vettem le a polcról. Most meg mindig csak a light kólák, nagy ritkán, különleges alkalmakkor egy-egy sör. Nem is értem én ezt.
Valamikor régen azt olvastam, hogy a daganatos betegségben szenvedők nem szeretik a húst. Ami nekem jó lenne ha így lenne, mert én elég sokat eszem, húst hússal mint annak a recski asszonynak az embere. Az utolsó bekezdésben írok róla. Most már csak azt lenne jó tudni, hogy az ha az ember kerüli a tojásrántottát és a fröccsöt az minek a jele?
