Jó nyaram volt az idén. Sokszor volt napos idő, sokat lehettem kint Mályiban. Kint nem volt számítógép, nem volt televízió, egyedül a rádióból értesülhettem a hírekről, meg itthon amikor 3-4 nap után hazajöttem. Ilyenkor este jöttem, elvégeztem az összegyűlt feladatokat és másnap délelőtt mentem vissza. Sokat olvastam, most könyvekre is jutott idő. Volt kint velem egy videó is, esténként megnéztem egy-egy jó filmet a gyűjteményemből, aztán alvás.

Kifelé menet bevásároltam az Auchanban, kerestem a kóbor kutyát is, de nem találtam. Pedig néhányszor végigmentem a parkolók végéin be-benézve a parkolókba. Aztán ezzel felhagytam mert veszélyes volt, elég sokan voltak gyalogosok, nem lett volna szerencsés ha elütöm valamelyiküket.

A Morzsi nemzetség egyetlen élő tagjával nem sikerült találkoznom. Mint már korábban is írtam a Morzsi után tavaly elpusztult Kismorzsi is. A Legkisebb Morzsi viszont elköltözött a gazdáival a szlovák határ mellé. Mesze van az Mályihoz, nem is nagyon láttam őket a nyáron.

Most viszont kezdődik a pörgősebb élet. A Bányásznapokkal kezdünk, aztán jön a Selmecbányai Szalamander, tavaly nem voltam, idén beneveztem. Ebből az első nap lesz a húzósabb, a másik kettő már kényelmesen megcsinálható. Aztán jönnek sorba a rendezvények, szóval a szeptember az mindig ilyen. Azért bele kell majd rázódnom, kicsit ellustultam a nyáron. Most már lesz idő nagyobb lélegzetű írásokra is, rá is fér a "nézettségemre". Mert újabban megnézem a statisztikákat is. Sokáig nem néztem aztán rájöttem, hogy stimulálóan hat az emberre ha látja sokan elolvasták. És lelombozóan ha kevesen.