Hivatalos úton voltam csütörtökön és pénteken. Kicsit rohanás volt a dolog, csütörtökön reggel indultunk egy kollégával Miskolcról, délre voltunk ott. Megebédeltünk, délután meg dolgoztunk. Nem szívlapáttal lapátoltunk, de azért a szellemi munka is tud nehéz lenni. Az ebéddel kicsit elengedtem magam, tulajdonképpen a levesen kívül a sültekből ettem egy kicsit többet a szokásosnál, mégis túlettem magam, vacsorára alig tudtam enni, pedig svédasztalos volt. Ezeket mindig szerettem, szeretek többfélét enni, mindenből egy kicsit. Hatalmas kínálat nem volt, de annak sem tudtam a felét sem végig enni. Egy kis csirkeragu levessel indítottam, ez a meleg leves jól esett a gyomromnak, aztán egy nagyon kevés harcsapaprikást túrós csuszával. Ez a nagyon kevés nagyjából a negyede volt annak amennyit mások megettek. A sültekre rá sem néztem, még egy fél őszibarack kompótot ettem meg egy banánt. Inni nem ittam semmit, ami szintén aggasztó lehet egy engem jól ismerő ember számára. Megmondom őszintén én tényleg nem kívántam semmit. Vacsora után a többiek még együtt maradtak egy-egy pohár mellett, én inkább visszavonultam.
Másnap a reggelinél már hoztam a régi formámat, rendesen fogyasztottam mindenből. Reggeli után mi ketten megindultunk hazafelé, a társamnak dolga volt kora délután Miskolcon, a többiek üzemlátogatásra mentek. Az úton semmi érdekes nem volt, gondoltam is rá, hogy egyáltalán megírjam-e ezt az egészet, hiszen tényleg semmi lényeges dolog nem történt ami mások számára érdekes lehet, nem tudom levonni semmiből a tanulságot, tulajdonképpen magánügy ez az egész, de aztán arra gondoltam nagyon sok jó ismerősöm, barátom is olvassa a Morgómedvét, hadd tudják, hogy köszönöm megvagyok és kiruccantam egy kicsit.
Vannak nagyívű terveim és témáim is, de hát azokhoz tényleg nyugalom kell. Egyszer eljön majd az is. Addig is barátsággal üdvözlök mindenkit, ha már ennyire személyesre sikeredett az a mai írás.
