Egy évben kétszer van amikor csúcsra van járatva az egyenruhám. Az egyik szeptember elején Bányásznapkor, a másik pedig december elején Borbála napkor. Ha nagyon sűrűn követik egymást az események arra is vigyázni kell, hogy ne egyem le semmimet, mert a gyorstisztítók általában 2 napra vállalják a zakók és nadrágok tisztítását.
Nekem szerdán amikor a falumban ünnepeltem sikerült, ráadásul nem is pörkölttel meg ilyesmivel, hanem a süteményről keveredhetett valami a zakóm elejére. Persze ha a sütemény megtehetné most erőteljesen tiltakozna a lesüteményezésért, mert ő azért több volt ennél. Lényegében állagát és ízét tekintve megfelelt tortának is, csak éppen a formája nem olyan volt mit egy klasszikus tortaszelet, egy cikk egy kör alakú tortából. Hasonlíthatnám a minyonhoz is, bár gyanítom ennek sem örülne ez a szerdai cukrászati remekmű.
Na mindegy lépjünk túl ezen és maradjuk a foltnál amely a zakóm elejét csúfította el. Kissé beszáradt már amikor itthon észrevettem. Nagyon nem estem pánikba, gondoltam csütörtökön reggel megpróbálom kiszedni, aztán ha nem jön össze még mindig mehetek vele a tisztítóba, péntek délutánra meglesz. Nekem meg hétfőn kell, amikor az országos Borbála napi ünnepségre megyek a fővárosba.
Így aztán csütörtökön reggel kissé összedörzsöltem mint mikor a megszáradt sarat dörzsöli össze az ember a nadrágja alján, mielőtt kikefélné. Hát ez nem volt jó ötlet, most már duplán foltos volt a zakóm. Ezután kezdtem el szárazon kikefélni, elég szép sikereket értem el. Mondhatnám majdnem teljesen eltűnt a folt. Egy fél napig úgy gondoltam jó lesz ez így is. Aztán ahogy elmentem mellette amint ott lógott vállfán az előszobafogason úgy gondoltam meg kellene próbálni nedves eljárással is. Egy szivaccsal álltam neki, csak úgy meleg vízzel, nem nagy sikerrel. Ezután maradva a nedves eljárásnál nedves kefével keféltem ki. Az eredményre várni kellett néhány órát amíg megszáradt a tenyérnyi folt. Örömmel jelentem, hogy a folt teljesen eltűnt, a folt körülötti nedves terület is nyomtalan maradt.
Jó anyagból csinálták ezt, a szabóságban adták az anyagot is. Ha víz éri nyom nélkül szárad. A sör is, bár itt azért mint a keményítőtől kicsit kikeményedik. Na már most ha szakestélyen egy kis sör éri nem csinálok gondot belőle, de legutóbb májusban olyan fél liter sört vehetett fel, ezzel már foglalkozni kellett, el is vittem az Auchanban lévő Polgári Tisztítóba. Igen, tudom reklám, de ez szándékos, mert igen szépen dolgoznak és megbízhatóan. Az ott dolgozók közül két hölgynek a gyereke is nálunk diplomázott, tudják mi az a szakestély, meg a sör és a gyertyaviasz sem idegen nekik a zakókon, Aufokon és Grubeneken. Utóbbi kettő a hallgatóink egyenruháinak része. Visszatérve az én sörben áztatott zakómhoz, szépen rendbe hozták. Egyszer majd elmesélem a ruha varratásának történetét is, azt hiszem az is megér egy misét. Most maradjunk annyiban, hogy kiváló anyagból készült, meg is oldottam ezt a folt kérdést.
Egyébként azért nem jó tisztítóba vinni ezeket a dolgokat mert a sok jelvényt le kell szedni előtte, utána meg visszarakni. Amik meg rajta maradnak, például a bányász jelvények, azokat szépen leszedi a mosógép. Nem mindig, de számolni kell vele. Nemrégiben én is itt örültem, hogy májusban egy volt hallgatóm lepett meg 2 darabbal amikor mindkét vállamról hiányzott már. Akkor amikor a sört kaptuk, ami hazafelé az én zakómra csorgott a mikrobuszban. Gyárilag hibás volt az üveg zárása. Szerencsére nem az enyém hanem valamelyik kollégáé. Bosszantó lett volna ha még söröm sem marad. Viszont valaki igen meglepődhetett mikor leült, hogy na most iszik egy jó bányász sört, amelyet a tatabányai cimborák direkt bányász címkével gyártattak le. Hétfőn nagyjából ugyanaz a mancsaft lesz együtt, lehet, hogy rákérdezek.
Hát én itt sok mindenről írtam, eredetileg a sok Borbála ünnepről akartam írni amelyeken részt veszek mostanában, de hát így alakult, akkor most már maradjon is így. Végezetül ha valakit érdekel egy a bányákról, bányászokról, egy 580 méter mély szénbányáról (Márkushegy) valamint egy bányász fotósról szóló dokumentum film holnap 3-kor nézzen be a Duna World csatornára. A Port ezt írja róla:
Kárai Sándor a neve, cimborái csak Keszegnek hívják. Én is így ismertem a képei alapján. Aztán néhány éve Oroszlányban volt egy ünnepségünk, amikor megérkeztünk már az állványon a gépével várta az érkezőket. Megörültem, hogy megismerhetem végre, boldog mosollyal közelítettem és mondtam, hogy ugye ő a Kárász. Szolidan, csendese jegyezte meg, hogy Keszeg. Az se rossz, gondoltam. Javaslom holnap nézzük meg milyen dokumentumfilm készült róla. Én meg elköszönök, pedig sok mindenről tudnék még írni, de már így is túl hosszú lett.
