Nemrégiben amikor úgy tele lett a hócipőm ezzel a sok politikussal meg elemzővel a TV-ben arról írtam, hogy helyettük inkább komoly zenét meg népzenét hallgatok. Nem szeretném megtéveszteni az olvasóimat, de én már sokszor leírtam itt, hogy én nem értek a komoly zenéhez, nem is igazán szeretem, kivéve néhány olyan népszerű darabot, amelyek még az én botfülemnek is örömet okoznak. És akkor meg is említettem néhányat, most nem ismételném meg. Ezek tényleg olyanok amelyek kellőképpen dallamosak és fülbemászóak még az ilyen - zeneileg képzetlen - embereknek is mint én vagyok.
El kell azért mondanom, hogy van más módja is a komoly zene megkedvelésének és ez nem más, mint hogy sokszor meg kell hallgatni egy-egy zeneművet. Így voltam én Gounod Faustjával. Elmesélem.
Moszkvában a szokásos egy hónapos ösztöndíjas időmet töltöttem amikor az egyik boltban megtetszett egy hordozható lemezjátszó, amelynek "Junoszty", azaz "Ifjúság" volt a neve. Találtam is róla egy képet, itt látható:
Ha meg már volt egy lemezjátszóm jó ötletnek tűnt lemezt is venni hozzá. Az egykori Szovjetunióban pár rubelért dobálták az ember után a lemezeket, én is vettem egy teljes operát, ezt az előbb említett Faustot. Volt ott ahol ezt vettem más is, de én emlékeztem arra, hogy ebben van egy rész, a Mefisztó rondója amit én nagyon kedveltem. Mondjuk ezért az egy részletért túlzás volt megvenni egy 4 darabból álló teljes operát, de mint írtam bagóért dobálták az ember után ezeket a lemezeket, így aztán nem sokat hezitáltam a dolgon. Hazavittem visszafogott berendezésű kollégiumi szobámba, rögtön be is üzemeltem az új szerzeményemet. A kedvencem mindjárt az elején volt, meg is hallgattam, többször egymás után.
Aztán mikor meguntam hagytam hadd szóljon, áram van, nagyon nem zavart ez az énekelgetés, aztán szórakozottan megfordítottam a lemezt és meghallgattam azt is. Aztán már kíváncsivá váltam, hogy mi is van a többi lemezen, így aztán tovább cserélgettem a lemezeket a lemezjátszón. Egyszer csak jött egy kórus, ma már tudom, hogy katonakórus, amit én is ismertem és szerettem. Ezt is meghallgattam néhányszor. Aztán végig az egész operát. Viszont a csendtől néha még egy ismeretlen opera is jobb, időnként meghallgattam friss szerzeményemet. És egyszer csak azt vettem észre, hogy már nem csak Mefisztó rondója és a katonakórus tetszik hanem a közbenső részek is. És ez mind a mai napig igaz, időnként ha tényleg elegem van a TV-ből felteszem ezt az operát és meghallgatom.
Röviden összefoglalnám a leírt gondolataimat: a botfülűek is tudják élvezni a komoly zenét ha eleget hallgatják. Persze ez lehet, hogy nem minden zeneműre igaz, de a klasszikusokra bizonyára.
Egyébként megvagyok, kicsit megint elmaradtam, elnézést kérek azoktól akik hiába keresték fel az oldalamat. Igyekszem javítani a helyzeten.
