Imádom a parizeres zsemlét. Pedig jobban tenném ha nem imádnám, mert azért ez tele van szénhidráttal. De azért néha megengedek magamnak egyet-egyet. Mint például ma este is. Pedig nem volt friss zsemlém (pedig azzal az igazi) de azért jó volt. A vajat sem most köpülték, Húsvétkor vettem, amikor itt volt a kanadai rokon, de hát ezek a vajak sok mindent kibírnak. Sőt a parizer is volt vagy 3 napos. Meg a paprika is, de az teljesen frissnek látszott.

Az az igazság, hogy véletlenül alakultak így a dolgok. Kimentem a konyhába egy picit enni, hogy megágyazzak az esti gyógyszereimnek, akkor láttam meg ezt a kissé szikkadt zsemlét. Innentől fogva az agyam már eldöntötte, hogy itt parizeres zsemle lesz a vacsora. Így is lett. A vaj elég fagyott volt, azért vékony szeleteket le tudtam vágni. Erre jó bőven raktam parizert, hogy javítsam a fehérje/szénhidrát arányt, aztán következett a karikákra vágott zöldpaprika. Maradt egy kevés, azt meg felszeleteltem pótlásnak. Nagyon finom volt.

Közben meg azon járt az eszem, hogy fiatal koromban a 3,60-as parizer milyen lenézett jószág volt. A szalámik mellett nem sok becsülete volt. De azért vettük meg ettük mert olcsó volt. Azért ezek a mai parizerek mások. Egyrészt nem tocsognak a víztől, másrészt az ízük is finomabb, erőteljesebb. Gondolom az ízfokozóktól. Én ha parizert veszek, most már csak Pick félét veszek. Kicsit drágább de nem rontja el a többi összetevőt. Próbálkoztam olcsóbbal is, hát nem volt az igazi.

Ezzel a száraz zsemlével le is zárult a parizeres zsemlék ideje egy időre, nem fogyókúrára való ez. Kár, de valamit valamiért. Egyébként nagyon lassan fogyok mert sok az alkalom az "elhajlásra". De azért küzdök.  5-6 kiló körül járok.