Mostanában jól vagyunk eleresztve filmekkel. Másról jóformán nem is tudtam írni. Most végre van egy kis szünet, gyorsan írok egyebekről is. De azért annyit csak megjegyzek, hogy szerda estére is van ajánlatom meg szombatra is. Szerdán este egy nagyon jó magyar vígjátékot láthatunk kiváló színészekkel Szívzűr címmel. Én ezt úgy láttam először, hogy Pesten járva hamar végeztem a hivatalos dolgaimmal és beültem egy moziba. Délelőtt volt, nem voltuk túl sokan. Nem szoktam én ott moziba járni, most ehhez volt kedvem. A lényeg tehát, hogy szerda este nézzük meg ezt a filmet, aztán szombaton meg az újabb Milos Forman remeket a Tűz van, babámat. Igyekszem majd írni mindkettőről.
Najdnem 2 hete volt a 45 éves találkozóm Budapesten. 45 éve végeztünk az egyetemen ebből az alkalomból jöttünk össze a Stefánia úton egy honvédségi kulturális otthonban, annak is az éttermében. Régebben általában mindig Miskolcon tartottuk, 5 évvel ezelőtt már változtattunk a szokásainkon, a Mátra alján gyűltünk össze Mátrafüred közelében. Idén meg úgy gondoltuk legyen Pesten. Egyikünk ott él, ő szervezte meg a találkozót. Fél 12-re mentünk, 4-ig maradhattunk. Tulajdonképpen elég idős népség vagyunk mi, szeretünk időben otthon lenni, úgy hogy nem bántuk a korlátozott időtartamot.
Nyolcan jelentkeztek be, hogy jönnek, ketten nem érdeklődtek a dolog iránt, egyvalakinek nem volt alkalmas az időpont. A nyolcból egy lemondta mert megbetegedett, egyet meg a cimborák hívtak fel, hogy mi van nem jössz? Nem jött. Tehát nem ő telefonált, hogy nem tud jönni, hanem mi. Hát ilyen társaság vagyunk. Végül nyolcan ültük körül a különteremben az asztalt, ebből 2 házastárs is volt.
Jól éreztük magunkat, ettünk, ittunk, beszélgettünk. A számla sem volt borsos. Én tudom ajánlani másoknak is, itt kicsit körül is nézhetünk:
http://www.bphkk.hu/regiment_etterem
A légkör kicsit katonás. A kisteremből ráláttam a nagyteremre, elég sok vendég volt, majdnem mindenki civilben, időnként feltűnt egy-egy egyenruhás fiatal is, ők szerintem segítettek a konyhán meg ahol kellett. Elnézve a sok jó svádájú embert volt egy olyan érzésem, hogy ezek minimum főtisztek, de lehet, hogy tábornokok is. Eljövetelkor beléptem a mosdóba, miután elvégeztem a dolgom kezet mostam, ott futottam össze egy idősebb egyenruhás úrral aki őrmesteri rendfokozatot viselt. Aki nem volt katona nem biztos, hogy tudja ez a legalacsonyabb hivatásos állományú tiszthelyettesi fokozat. Kicsit el is csodálkoztam, valószínűleg valami tartalékos lehetett, mert azért egy hivatásos tiszthelyettes a 40 év alatt csak összeszed néhány csillagot. Csodálkozásomat látva beszédbe elegyedtünk, kérdezte én hányas vagyok? Mondtam, hogy negyvenkilences. Ő ötvenhármas - mondta - majd azzal folytatta, hogy megyek gyufáért. Nyilván azt érzékeltette, hogy ő a fiatalabb, ő megy gyufáért.
A fájó vállaimmal voltam szakorvosnál, jegelem, gyógyszert szedek és bízom benne, hogy 3 hét múlva mikor visszamegyek kontrollra, csupa jót tudok mondani majd a kezelésről. Akkor talán a beígért injekciókat sem kapom meg. A térdeim állapota ma már kielégítő.
Örülök, hogy az idetévedt medve jó helyen van. Nem veszélytelen egy ilyen jószág. Ha engem kérdeznének, hogy mi legyen vele elvinném a Tátrába vagy az erdélyi havasokba és ott elengedném. Elköszönök, de előtte egy kis színes a medvék veszélyességéről.
Az egyik nemzeti parkban arról tájékoztatják a látogatókat mit kell csinálni ha medvével találkoznának. A tanács lényege az volt, hogy feküdjenek le és tetessék magukat halottnak. Az egyik látogató megkérdezte, mi van ha ez nem sikerül? A medve ebben is a segítségére lesz - hallatszott a válasz.
