Ma egy recepttel lepem meg olvasóimat. A csirkecomb eme sütési módszere már elég régi, ami új, az a knédli Morgómedve módra. Kezdjük a csirkecombokkal. Kezdetben vala a csehszlovák grillsütő. Bizonyára sokan emlékeznek rá, íme, ez az itt balra:
Nem is volt ez rossz, csak ott kellett ülni mellette és időnként meg kellett forgatni a csirkecombokat. Amelyeket a célszerűség okán (a könnyebb megfordítás végett) kettévágott az ember. Sajnos így is előfordult néha, hogy fordítás közben a forró csirkecomb levetette magát a sütőről majd az asztalról is, egyenesen az ott üldögélő ölébe. Nyáron amikor az ember nincs túlöltözve ez tényleg kellemetlen lehet, bár nekem a hasam védő funkciót is betölt ilyen esetekben. Mindaddig amíg a gravitáció függőlegesen hat. Persze akinek jók a reflexei az itt is jól jár. Szóval nem rossz módszer volt ez sem, de mint olyan sokszor a történelem során a lustaság ezúttal is innovációval járt.
Beszereztem ugyanis alumínium tálkákat és a befűszerezett combokat ebbe raktam bele. Nem közvetlenül, hanem a bele helyezett alumínium fóliára. Így később nem kellett a tálkát elmosogatni. Belöktem az egészet a gáztűzhely sütőjébe és közepes lángon nagyjából egy óra alatt szépen megsült. Nem kellett ott ülni felette, nem esett az ember ölébe, szóval csupa öröm volt a sütés ilyenformán. És ami külön öröm volt, hogy elég sok zsír is kisült belőle, ráadásul ez nem is igazán zsír volt, hanem vizes zsír. Amely víz egyrészt csökkentette a töménységét másrészt növelte a mennyiségét. Na ebbe mártogattam bele néhány vékonyra szelt kenyeret és máris kész volt a kiváló köret, azaz knédli a la Morgómedve, vagy röviden Morgó módra.
Érdemes néhány szót vesztegetni a manapság oly divatos fogyókúrás szempontokra is. Kétségtelen, hogy a csehszlovák grillsütőhöz képest kicsit zsírosabbak a combok, meg a kenyérszeletek helyett is diétásabb lenne a fejes saláta, de ha a reggelinél és a vacsoránál "megfogjuk" a szénhidrátot ennyi belefér. Jó étvágyat kívánok!
