Az történt, hogy boltban voltban, bevásároltam. Igaz, készpénzzel fizettem, de azért rápillantottam a tárcámban a bankkártyám megszokott helyére is és nem láttam ott. Kifizettem a várárlást és kissé félrevonulva alaposan ismét átnéztem az egész tárcát, de most sem volt meg. Eszembe jutott, hogy a nyugdíj előtt jó héttel már igen csak kevés pénz volt a számlámon, megfordult a fejemben, hogy itthon kirakom, hogy véletlenül se vegyem igénybe pénzintézetem kölcsönét, amiért igen borsos árat szokott számolni. Hazajőve szétnéztem, itthon sem találtam. Aztán alaposan szemügyre vettem a kézitáskámat is és mit ad isten, ott volt. Kiesett a pénztárcámból.
Ahol egyébként nem volt biztos helye. Egy szúnyoghálóra emlékeztető zseb van rajta, ahol már legalább 8 éve 2 oldalon is nyílás van, pedig csak az egyiken kellene, hogy legyen. Sokszor láttam, hogy könnyen kieshet. Szándékoztam is megvarrni, de valahogy soha nem volt rá sem idő, sem kedv. Tudtam, hogy egyszer megszívom. Hát úgy nézett ki, ez most bekövetkezett. Volt kártya, nincs kártya. Illetve, mégsem, ugyanis valóban kiesett de a táskában. Ott meg is találtam.
És hogy miért nem voltam ideges? Mert ha valaki használta volna az egy hét alatt kaptam volna egy sms-t. Viszont nem kaptam, így aztán tényleg nem idegeskedtem. Maximum annyiban zavart a dolog, hogy az új kártya sem lesz ingyen. De idegeskedés, kapkodás, rohangálás, letiltás nem volt. Örültem annak, hogy annak idején megrendeltem ezt a szolgáltatást. Ajánlom mindenkinek akinek még nincs.
