Morgómedve

Holnap, szombaton 15.35-kor a Duna TV-n megint egy igazi értéket láthatunk. A "Csempészek" kétségtelenül filmművészetünk egyik kiemelkedő képviselője.

Kezdem a szereplőkkel. Agárdi Gábor alakítja Mihályt, a nincstelen zsellért, aki örömtelen házasságában nagy szegénységben tengeti saját és családja életét és mivel munkát sem kap abból tesz szert némi jövedelemre, hogy megbízásból átjár Romániába a zöld határon és eladásra hoz át dolgokat. Anyicát a csodálatos szépségű román özvegyasszonyt Bara Margit személyesíti meg.

Mi idősebbek még emlékszünk rá, hogy mindenféle rosszindulatú és igaztalan pletykákkal tették lehetetlenné, olyannyira, hogy nem akármilyen tehetségét is félredobva visszavonult a színészi pályától. Ma már tudjuk, hogy ezek a pletykák teljesen alaptalanok voltak. Persze megkövetni senki nem követte meg.

Anyica ugyanazt csinálja mint Mihály, csempészetből tartja fenn családfő nélkül maradt családját. Az egyik útjuk során a határon találkoznak, miközben a fináncok üldözik őket. Egymástól függetlenül döntik el, hogy többé nem lépik át a határt. Főleg azért is mert ez alkalommal egy lövés is eldördül Mihály fegyveréből. De a szükség nagy úr, menni kell...

http://port.hu/csempeszek/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=50306371&i_topic_id=1

A filmet szombat délután 15.35-kor láthatjuk a Duna TV-n. Aki teheti feltétlenül nézze meg.

"Az ötödik pecsét" egyik kedvenc filmem. Minden tökéletes benne. A történet, a kiváló színészek, a film zenéje, az operatőri munka és a rendezés is. És persze az alapmű, Sánta Ferenc regénye is az. A történetet elmesélni hosszadalmas lenne, ezért javaslom a rövidebbet olvassuk el a Port-on, de megéri elolvasni a hosszabbat is a Wikipédián.

http://port.hu/az_otodik_pecset/pls/fi/films.film_page?i_perf_id=50305981&i_topic_id=1

Sajnos megint későn kezdik, mint mindig. Úgy látszik az igazi értékekért éjszakázni kell. Viszont megéri. Ha fel tudjuk venni akkor könnyebb helyzetben vagyunk. Csütörtökön, este 23.30-tól láthatjuk.

A denevér úgy két hete repült be a lakásba. A konyhaablakon egy meglehetősen kis résen keresztül érkezett, körberepülte a lakást és a fejemet, ahogy ültem a számítógép előtt, majd a szoba túlsó részén a szőnyegen landolt. Első körben nem tudtam mit kezdeni vele, ha lett volna tapasztalatom valószínűleg 5 perc alatt elintéztem volna a dolgot. Mint később az Interneten elolvastam, rá kellett volna dobni egy törülközőt, óvatosan megfogni és kitenni az erkélyre aztán jó napot. A többit ő már tudja. Viszont mint írtam tapasztalatom nem volt, így aztán néztem, ő meg szép csendben hátrált. Én meg eljöttem, hogy az Interneten megnézzem mit is kell csinálni ilyen estben. Természetesen az erkélyajtót kinyitottam, hátha közben kirepül.

Nem repült ki, sőt bekvártélyozta magát a könyvespolc alá, úgy hogy az egyik fele (az eleje) még kilátszott. Sajnos ez nagyon kevés volt, reménytelennek látszott bármivel is megfogni. Később teljesen bement a könyvespolc alá. A polc alatt  kevés a hely, a kezem nem fért volna be, de nem is lett volna tanácsos benyúlni. Mint olvastam igen éles fogai vannak, ha megharap, rohanhattam volna tetanusz oltás után. Így jobb híján megint olvasgatni kezdtem mit írnak ez ilyen esetekről.  A legmeggyőzőbbnek az tűnt, hogy nyissam ki az erkélyajtót, oltsak el minden fényt és egy tésztaszűrő és egy fakanál segítségével állítsak elő valami ciripelő hangot, ezzel bepozicionálja magát a denevér és majd szépen kirepül az erkélyajtón keresztül. Sajnos semmi ilyesmi nem történt.

Ezzel a próbálkozással le is zártam a denevér ügyet erre az estére, úgy gondoltam az éjszakát eltöltjük valahogy, aztán másnap meg majd meglátjuk mit csináljunk. Mit mondjak? Jól aludtunk, én a szokott helyemen, ő meg gondolom a könyvespolc alatt. Reggel 7 óra tájban arra ébredtem, hogy matat valahol, a zajból azt is meg tudtam ítélni hol lehet. Ez a hely közel volt az erkélyajtóhoz. Így aztán kinyitottam azt én meg kimentem a konyhába, a szobaajtót meg becsuktam. Igaz, így nem lehettem tanúja távozásának, viszont nem zavarta senki. Aztán egy negyedóra múltán visszatértem a szobába és rászántam magam arra, hogy lehasaljak a könyvespolc elé és zseblámpával benézzek a polc alá. Már nem találtam. Úgy gondolom élt a lehetőséggel és amíg én reggeliztem ő kirepült. Azóta nem találkozunk, kellemetlen szagot sem érzek, úgy gondolom tényleg kirepülhetett.

Hát így jártam én ezzel a denevérrel. Legközelebb már tudni fogom mit csináljak. Minél előbb egy törülközővel felvenni és kitenni az erkélyre. Nem kidobni onnan, abba belepusztulhat, márpedig védettek szegények. Meg egyébként is kis aranyos jószágok, csak a hírük rossz. Indokolatlanul, a fele sem igaz annak amit terjesztenek róla. Hát így esett meg nekem a kalandom egy denevérrel.

Idén ősszel megint beiratkoztam egy Bűnmegelőzési tanfolyamra ide az egyetem melletti Felnőttképzési Regionális Központunkba. A tanfolyam mint mindig ingyenes volt, ez volt a negyedik amelyet elvégeztem. Ezúttal is nagyon érdekes előadások voltak, kiváló előadókkal. Mind az előadások címei mind pedig az előadók nevei itt megnézhetők. A résztvevők nagyrésze városi volt, de azért az egyetemről is voltak jó páran. Az épület bejáratánál kétféle jelenléti ív fogadta az érkezőket, egy a BM alkalmazottaknak, egy pedig a civileknek. Az előbbiek többnyire rendőrök és büntetés végrehajtási alkalmazottak voltak, az utóbbiak meg sokfelől jöttek. Sokan voltak a Polgármesteri Hivatalból is.

Az első 2 előadás a kábítószerekről szólt, az egyik egy jó összefoglaló volt a kábítószerekről úgy általában, a másikból pedig többek között megtudhattuk, hogyan lesz az egyszerű fogyasztóból eladó. A lényeget leírom, úgy hogy az ember rájön, hogy az eladással megkeresheti a saját szükségletre valót is. A következő alkalommal megismerhettük azokat a fixen telepített forgalom ellenőrző rendszereket amelyekről oly sok szó esik mostanában, amik már nem csak a sebességet ellenőrzik hanem a biztonsági öv állapotát is, a záróvonal átlépését is és még néhány dolgot. Ugyanekkor hallhattunk egy előadást a hálózatba kötött térfigyelő rendszerekről és az onnan nyert képi információk számítógépes feldolgozásáról is. A harmadik alkalommal a nyomozást segítő profilalkotásról és a poligráfos vizsgálatról hallhattunk egy-egy előadást. Ez az amit hazugságvizsgálatként szoktunk emlegetni. A legutolsó alkalommal pedig az internetes zaklatás módjaival ismerkedtünk meg. A hétből 4 előadás megtalálható az alábbi honlapon, baloldalt a piros betűs "SZABADEGYETEM-2015" szöveg alatt. Úgy gondolom érdemes átböngészni őket. Különösen ajánlom kisgyermekes szülőknek az utolsó előadást. Az alábbi helyen képeket is láthatunk az egyes előadásokról.

Az utolsó alkalommal írtunk egy dolgozatot és azok akik azt sikeresen megírták december 16-án átvehetik a  tanfolyam sikeres elvégzéséért a bizonyítványukat. Nekem, mint írtam ez a negyedik.

Az ember ma már nem nagyon szokott rádiójátékot hallgatni, én is véletlenül akadtam erre az "Elhagyott hadikórház"-ra. A harmadik rész tájékán kapcsolódtam be, aztán már igyekeztem minden nap meghallgatni. Nem mindig sikerült, de semmi vész, mert a rádió Hangtárában még egy ideig meghallgatható. Én újrakezdtem, most tartok a 4. résznél, a sorozat maga 9 részes. Egy volt harmadéves medikus visszaemlékezéseit hallhatjuk azokból az időkből amikor a háború utolsó hónapjaiban Esztergomban egy hadikórházban látták el a sebesülteket, oroszokat, németeket, magyarokat vegyesen. Ajánlom meghallgatásra. A főszerepeket Eszenyi Enikő, Gábor Miklós és Máté Gábor játsszák illetve mondják. Összesen 9 rész, minden hétköznap van egy, 13.05-kor. A kereséshez használjuk a Naptárat a jobb felső sarokban. Az 1. részt itt találjuk.

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2015-11-10 

A következő részt elérhetjük úgy is, hogy a dátumot átírjuk. Igyekezzünk mert félő, hogy előbb utóbb letörlik a legrégebbi archivált napokat. Izgalmas, érdekes hallgatnivaló, nagyon tudom ajánlani.

Ma van a Borbálák napja. Két ismerősöm is van akit így hívnak, az egyikkel nem szoktuk köszönteni egymást, a másik pedig inkább Katalinnak hívatja magát. De hát egy bányásznak nem is igazán a személyek a fontosak december 4. körül, hanem a megemlékezések Szent Borbáláról, aki mártírhalált halt a kereszténységéért és ő a bányászok védőszentje is. Ilyenkor december elején egymást érik a megemlékezések. Néhány évvel ezelőtt még 5-6 megemlékezésre is hivatalos voltam, most már csak kettőre vagy háromra. Ami nagyon jól van így, mert már erőm sem lenne annyi helyre elmenni. Az egyiken már túl vagyok, ez szerdán volt a falumban.

Újabban nem szoktam túl részletesen beszámolni róla, a Morgómedve olvasói olvashatták eleget az évek hosszú során. Túl sok újat nem tudnék mondani. Most is emellett maradnék, megelégszem egy rövid summázattal, hogy ezúttal is nagyon jól éreztem magam. Az a szívélyes fogadtatás, ahogy a helybeliek fogadják a vendégeket, köztük engem is, tényleg utolérhetetlen. Aztán a szép megemlékezés a templomban, a koszorúzás majd az ezt követő ebéd is minden elismerést megérdemel. Beleértve a töltött káposztát és a vadpörköltet is, amivel letudtam a vacsorát is. Nem így terveztem, de a tunkoláshoz kicsit sok kenyeret vettem magam mellé, otthagyni nem akartam, így aztán tényleg nagyon jóllaktam. Olyannyira, hogy a bátyám által felajánlott plusz rétest már el sem tudtam fogadni. Ami tényleg nagy szó. Azért mégiscsak kiemelnék valamit, egy kis váratlan meglepetést, ez pedig egy kis kultúrműsor, egy hastánc kompozíció, melyet 6 szemrevaló fiatalasszony adott elő csábos keleti ruházatban, keleti zenére. Igazán kellemes látnivaló volt, bízom benne, hogy nem utoljára láttuk őket.

Általában minden ilyen alkalommal van valami kiállítás is, ezúttal a Magyar Gáz- és Olajipari Múzeum hozta el csodálatos gyűjteményét Borbála szobrokból és egyéb relikviákból. Sajnos egy ilyen alkalom nem igazán alkalmas az alapos szemrevételezésre, viszont ha képek készülnének a kiállított tárgyakról szívesen közzétenném a lehetőségemre álló internetes médiumokon. Beleértve a Morgómedvét is. Kicsit irigylem a földijeimet, hogy ők alaposabban is megnézhetik mint én, én csak egy jó 10 percet tudtam rászánni. Bízom benne, hogy minél többen meg is teszik.

Ma van a Magyar Rádió születésnapja. Akit érdekel hogy működik a rádió javaslom olvassa el egy régebbi írásomat. Itt találja:

Hát hogy rögtön megválaszoljam a címbeli kérdést, evés-ivás jön. Vagyis a sikeres védésen túl levő jelölt fogadja a gratulációkat, majd meginvitálja a bizottságot és a résztvevőket egy kis harapnivalóra és egy kis innivalóra. Ez utóbbi kezdetben pezsgő, majd ezután következnek a szokásos italok. A megvendégelés módja elég széles skálán mozog, többnyire állófogadás vagy büfé-ebéd.

A legemlékezetesebb számomra egy kandidátusi védés volt jó 30 éve, amely fent volt Budapesten az Akadémián. Egy nagyon közeli kolléga védése volt, előtte 4 évig egy tanszéken voltunk, ő az iparból jött be, hogy elkészítse disszertációját, majd visszatérjen ugyanoda. Szóval az ő sikeres védése után levonultunk a Büfébe, ahol egy nagyon gazdag állófogadásban volt részünk. Miután ismételten gratuláltam a kollégának, magam is szépen fogyasztottam a meleg és hideg ételekből. Miközben a svéd gombát (imádom a svéd gombát) tömtem magamba megfordult a fejemben, hogy ide el is lehetne járni ebédelni, ha éppen Pesten van dolgom.

11 óra felé eljön az ember idáig, a hirdetőtáblán megnézi mikor lesz a következő kandidátusi vagy doktori védés, beül rá, majd a résztvevőkkel együtt levonul ide és megebédel. Természetesen a gratulációról sem feledkezik meg. Aztán a hozzátartozók meg a kollégák törhetik a fejüket ki volt ez a testesebb jó étvágyú úr, aki  olyan fantasztikus gyorsasággal tüntetett el 3-4 adag svéd gombát, 20-30 szelet füstölt főtt tarját valamint néhány szeletet a főtt sertésnyelvből, valamint néhány francia krémest és gesztenyepürét. Megfordult a fejemben, hogy esetleg kérdezni is lehetne valami egyszerűbbet a védésen, hogy jobban legitimáljam a főtt nyelvek és tarják szokatlan mérvű elpusztítását, bár ezt azért már magam is szemtelenségnek tartottam. Itt aztán elmosolyintottam magam, mert tudtam soha nem tenném meg, bár jól esett elképzelni. És szedtem még egy kevés svéd gombát a tányéromra.

Végezetül beszámolnék ez irányú Szovjetunióbeli tapasztalataimról is. Amikor én elkezdtem oda járni Brezsnyev volt hatalmon, aztán amikor ez abbamaradt már Gorbacsov. Brezsnyev idején ezek a védések utáni megvendégelések teljesen elfogadottak voltak, Gorbacsov idején viszont már tiltották ezeket. Így aztán bár hiába volt hiánygazdaság, a védés előtt álló fiatalok mindent elkövettek, hogy ezeken a banketteken sokféle finomság legyen. Jól is érezte magát mindenki. Aztán elkövetkezett a Glasznoszty időszaka és tiltani kezdték ezeket a banketteket. Gondolom úgy gondolhatták akik erről döntöttek, hogy ez is beletartozik a korrupcióba. Pedig nem, hiszen a jelölt nem hordta körbe a bizottság tagjait a védés előtt, hogy befolyásolja a döntést. Főleg, hogy ezek helyszíne távol esett az egyetemtől, valamelyik moszkvai étteremben zajlottak ezek a szigorúan titkos megvendégelések. Na mindegy, akkor ezt tiltani kezdték, de azért nem szűntek meg, csupán a bizottság tagjai és a beavatottak suttogva közölték egymással hol lesz a bankett. 

Ezzel az írással befejeztem a tárgybeli sorozatomat, legközelebb már témát váltok majd. Gondolom kicsit unalmas is volt már. Megkönnyebbültem, régi adósságomat rendeztem ezzel a három írással.  Legközelebb valami könnyed témával jelentkezem majd.

Legutóbb azt ígértem, hogy segítek megfejteni egy névből és különféle címekből álló kifejezést, melynek tulajdonosa meglehetősen szép tudományos pályát futott be élete során. Erről volt szó: Professor emeritus Dr. h.c. mult. Dr. Szabó Béla DSc. Mindenekelőtt rögzítsük le, hogy olyan emberekről van szó, akik tudományos munkájukkal lettek doktorokká, tehát azokról nem beszélünk akik a diploma mellé automatikusan megkapták a doktori címet. Javaslom lássunk neki.

A Dr. Szabó Béla azt jelenti, hogy az illető valamilyen tudományos szinten már fel tud mutatni valamit. Ez így ahogy van még lehet egyetemi doktor is (kisdoktor), lehet a tudomány kandidátusa is, PhD doktor is, nagydoktor is, sőt még akadémiai doktor is. Éppen ezért időnként ezeket ki is hangsúlyozzák. Például az egyetemi doktor odaírja, hogy Dr. univ, a kandidátusok és nagydoktorok szavakkal kiírják ezt a tényt, az akadémiai doktorok szintén. Ezt lehet úgy is kiírni, hogy valamely tudomány kandidátusa vagy doktora vagy akadémia doktor az illető, lehet azonban az angol rövidítést is használni. Erre szolgálnak a CSc, DSc. címek. Az előbbi a tudományok kandidátusát, míg az utóbbi a tudományok doktorát jelöli. A PhD fokozatot szintén a név után írják. Pl. Dr. Szabó Béla PhD.

Ezek után térjünk vissza a példánkhoz. Megállapíthatjuk, hogy az illető a tudomány doktora vagy akadémiai doktor. A másik Dr. és a h.c. azt jelenti, hogy az illetőt valamely egyetem tiszteletbeli doktorává fogadta. Itt az illtő saját egyeteme is szóba jöhet.  Ez esetben már így néz ki a példánk: Dr. h.c. Dr. Szabó Béla DSc. A h.c. a latin doctor honoris causa rövidítése. Abban az esetben ha az illető több egyetem tiszteletbeli doktora akkor megjelenik a mult. szócska is, ami a többszörösségre utal: Dr. h.c. mult. Dr. Szabó Béla DSc. Mire az ember több egyetemen is díszdoktorrá válik korban is szépen előrehalad, eléri a 70 éves kort és egyszerű professzorból professor emeritussá lesz, ha a munkahelyén felterjesztik erre és az illetékes testületek elfogadják a javaslatot. A professor emeritus azt jelenti, hogy nyugdíjas professzor. Néha láthatunk ilyet is, hogy  professor emerita. Ez esetben egy hölgyről van szó. Végezetül foglaljuk össze mit tudunk a példánkban szereplő Szabó Béláról.

Azt tudjuk, hogy Szabó Béla a tudomány doktora (DSc), több egyetem díszdoktora és nyugdíjas professzorként dolgozik tovább ameddig kedve tartja. Természetesen a variációk száma sokféle, hiszen nem beszéltünk a habilitált professzorokról, az akadémikusokról, valamint az itt szereplő elemek is különféle módon variálhatók.  Mindenesetre az itt leírtakkal már kezdhetünk valamit, ha meg figyelembe vesszük a korábbi írásaimat is biztos vagyok benne, hogy nem lesz olyan cím vagy titulus egy név környezetében amivel ne tudnánk mit kezdeni.